Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Csányi István: A szentesi örökváltság teljesítése

Csányi István: A SZENTESI ÖRÖKVÁLTSÁG TELJESÍTÉSE Barta László kitűnő tanulmányából ismerjük a másfél százada megkötött szentesi Örökváltság létrejöttének körülményeit, a tárgyalások menetét és magát a szerződést is. 1636. január 10-én azonban az aláírással,'majd az 1837. április 19-én elfogadott pótszerződéssel nem zárult le Szentes és a Károlyi grófok vitája. Az gyorsan kiderült, hogy a földesúri függés megszűnéséért vállalt közel 1,4 millió forintot a város nem tudja kifizetni az előírt módon. Az eredetileg egy éves határidőt a pótszerződés úgy módosította, hogy az aláíráskor átadott százezer forint és az addig fizetett öszszeg után maradó 1 227 000 forintot évi öt százalékos kamattal húsz év alatt kell törleszteni. Zálogul azonban a város határából 20 000 hold jó minőségű földet kötöttek le. A pótszerződés a városnak a tulajdonjogokba való beiktatását a teljes összeg kétharmadának kifizetéséhez kötötte. Addig Szentes városa haszonbérlő volt és csak a grófok engedélyével vehetett fel kölcsönt. A pótszerződés egyik melléklete, a koordináció pedig a tulajdonjog megszerzéséig szabályozta a belső igazgatást egészen a tisztviselők megválasztásának rendjéig. A szerződés betartását a lakosság által választott pártfogó ellenőrizte volna, akinek a koordináció szinte korlátlan beleszólási jogot biztosított a város életébe. Erre a tisztségre közfelkiáltással Klauzál Gábort válsztották, akiről köztudott volt, hogy pártolja az örökváltság eszméjét; ezt igazolta az 1832/36-os országgyűlési tevékenysége is. 1837. április 30-án népgyűlés választotta meg /szintén közfelkiáltással/ Boros Sámuelt, az örökváltságot kiharcoló jegyzőt főbíróvá. •