Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Zombori István: Az orgonakészítő Kováts István önéletírása

mint ni vagyunk; nekik sem osztogatá az bővebbkezőleg ajándékit; éghajlat sem okozza e' különbséget; hanem okozza az alkalom, mellyet ők kölcsönös súrlódások által ' magoknak előidézni képesek; ne mellőztessék el a' hazafi, ha épen nem volt volna is alkalma magát megismertetni; ne viseltessünk a' haza' gyermeke iránt antipathieval, ha nyomós jeleit adja hivatása, czéljának, e' kép teremtünk ingert 's ösztönt 's mindenki igyekezni fog a' tökény felé emelkedni, 's ekkor hazánk nem lesz a' külföld' adófi zetője." Kováts István egyéb írásáról nincs tudomásunk. E kevés anyag azt jelzi, hogy a szegedi művelődéstörténet nem gyarapszik újabb Vedres Istvánnal, de még csak az építész Kováts Istvánhoz hasonló személyiséggel sem. Megás értékes adalék a reformkori Szeged polgári gondolkodására, a nemzeti öntudat formálódására és az egyéni érdeken túl a hazai haladásért érzett aggódásra. Fontos számunkra, a tény, amit a vizsgált kötet bizonyít - még így torzójában is -, hogy a szegedi polgárságban megvolt ősei iránt az érdeklődés, és a saját életének megörökítése iránti igény. Talán csak az akarás, vagy a tehetség hiányzott hozzá. Nem tudjuk megmondani, hány hasonló igényű és formátumú családi füzet keletkezett és veszett el a szegedi polgárok között. Egy azonban bizonyos: a most tárgyalt kötet és az általunk nem ismertek nélkül nem keletkezett volna 1885 körül az a nagyszerű kézirat, amelyet "Egy szegény porfiú önéletírása" címen ismerünk az építész Kováts István tollából .