Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)
TÖRTÉNELEM - Zombori István: Az orgonakészítő Kováts István önéletírása
s Pest-Budán kiáltott német nyelvű újság 1E26. nyarán írt róla: "Azok között a resgyar hazafiak között, akiknek te hetsége és szorgalma szívüggyé teszi, hogy művészetük és ünybuz;?ÓFa.q u k által hasznára legyenek s hazának és neki dicsőséget szerezzenek, a csongrádi születésű Kováts úr nepérdemli, hopy i oen nagy dicsérettel említsék, és neve mindenütt ismert legyen." Ezek után részletesen ismertetik szakmai hozzáértését és lelkiismeretességét, majd a bizalmat fokozandó, így fejezik be a tudósítást: "Kováts úr n&m éppen a legrövidebb úton szerezte meg az iparában való jártasságot. Utazott; felkereste Németország legje lesebb városait és az ottani műhelyben szerzett tapaszta lától-; felhasználásával gazdagította jól megalapozott te- hetsénét. A magyar haza figyeljen fel arra az ügyes és de rék fiatal honfitársára és íoplaikoztasa őt mint ahogy megérdemli. Kováts István úr sok megrendelést kér..." A munka hiányára egyébként nem sokat panaszkodhatott a mester, mert javítással és új orgonák építésévei egyaránt ellátták ót bőséggel. Nyilván ez tette indokolttá, hogy 1830-ban "Kompániába /Közönséges Társaságba/" állt össze Varga Vendel asztalossal, és a források által néven nem nevezett más személyekkel. Sajnos, adatok hiányában nem tudjuk megmondani miért, 1831-ben már föl is bomlott e szövetkezés, amely szervezeti formáját tekintve túlmutat a céhes formán, amely Magyarországon ez időben általános volt. De azt tudjuk, hogy később is szépszámú segéddel dolgoztatott és a műhelyről fennmaradt jegyzék alapján azt mondhatjuk, hogy korának egyik legjobban fölszerelt orgonakészítő intézményével rendelkezett. Vagyonban és tekintélyben gyarapodva Kováts István 1835-ben polgárjogért folyamodott Szeged városához, amit el is nyert. Ezt követően új házba költözött, Rókusra, a mai Eszperantó utcába, amelyet akkor éppen ez ő műhelye után Orgona utcának hívtak. Sajnos, nem túl sokáig élvez-