Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Zombori István: Az orgonakészítő Kováts István önéletírása

nette a megnagyobbodott életteret, mert 1341-től sokat betegeskedett és 1843-ban végül is belehalt súlyos bajába, r.lete során 16 orgonát épített, ebből 14-et teljesen újonnan, saját maga, kettőt pedig felújított. Ráadásul ezek szinte mindegyike nagy, 10-12-14 regiszteres hangszer, nem csoda, ha a Csányban elkészült orgona kapcsán 1835-ben a Társalkodó c. lap is igen elismerően méltatta Kováts munkáját. A mi számunkra mégis Kováts István saját, írásbeli működése a fontos. Szakmai tevékenységét kellően méltatta Szigeti Kilián a szegedi orgonákról készült kitűnő művében, jelen tanulmány elkészítéséhez mi is igénybe vettük megállapításait. Nem utolsósorban az ő hivatkozásai után kezdtünk el nyomozni a meglévő kéziratos anyag után, amely a közelmúltban szerencsésen bekerült a szegedi múzeumba. Az értékelést így az eredeti kéziratos kötet alapján végezzük el, köszönetünket fejezve Kovács Bélának, a dédunokának, aki a múzeumnak ajándékozta az értékes családi dokumentumot. 1831. február 1-én kezdte a nyolcadrét nagyságú kötetet vezetni Kováts István. Sajnos a vastag, sok lapot tartalmazó darab csak kevés érdemi anyagot hordoz. Nem tudjuk milyen indíttatás vitte rá szerzőnket, hogy nekifogjon írásának. Szándéká+ viszont elárulja ő maga a címben: "Ezen fent irt nevezetű Nemzetségnek é folyó Életbéli, Szerentsés és Szeretsétlen történetjei, az Idő nek jeleseb Változásajirol , és történetejinek le irása." Majd a bevezetőben azt is kifejti: "Ki a múlandóságról való meg emlékezésnek! és az Nemzők és Nemzetségek, neve li feltárásnak, és Örök emlékezetinek, Atyafi Szeretője lévén, á melyet jövendőbéli gyermeke

jimnek, s maradékim- nak, Szivemből Szúrmazot. Atya fiúi. Szeretetett Szivek ben bá Plántálni és szembetűnő képen gyökerezni kívánom! hogy Születnének közülük mindenkor Olyanok, kik ezen