Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)
TÖRTÉNELEM - Zombori István: Az orgonakészítő Kováts István önéletírása
nek a fortélyait. Ezután felkerekedett és Csongrádra költözött. Itt nősült meg. egy gazdaember lányát vette feleségül, akitől 3 gyermeke született, közülük a legkisebb volt az általunk vizsgált István. Mivel az apa 1810-ben meghalt, a gyerekek sorsát gyámjuk irányította. A legidősebb gyermek, Annak, földműveshez ment feleségül, Dános a magyar szűcs mesterséget tanulta ki és elköltözött Nagykunszentmisonba. Istvánt 1811-ben egy csongrádi asztalosmesterhez adták, hogy atyja mesterségét követve becsületes iparosnak tanuljon. Rendben le is töltötte a három évet, 1814-ben szabadult fel és a kor szokása szerint vándorútra indult. Nem tudjuk pontosan, merre járt az első két esztendőben, de az bizonyos, hogy 1816-ban Triesztben volt. Ott ismerte és kedvelte meg az orgonakészítés folyamatát, amit szeretett volna kitanulni. Ezért tovább vándorolt és az ausztriai Krajna híres városában, Laibachban megállapodott egy mesterrel, és négy évig tanulta az orgonakészítést. Ennek leteltével még két és fél évet töltött vándorlással, tovább gyarapítva ismereteit a híres német városok orgonakészítő mestereinél. 1823 augusztusában, csaknem 10 évi távollét után, tért vissza Csonrád városába és ott azonnal megkezdte orgonakészítő mesterségét gyakorolni. Egy év múlva, 1824ben megházasodott, szarvasi lányt vett feleségül, akitől 17 év alatt kilenc gyermeke született. Az első két gyermek meghalt, de a többi hét /4 fiú, 3 lány/ szépen felnőtt. Az üzlet élénkülése folytán 1826-ban Hódmezővásárhelyre, majd a következő évben Szegedre költözött. Itt épített házat a mai Bokor utcában /akkor Gyalog-köz/ közel az Április 4-útja elődjéül szolgált Ingyen utcához. /1827-23-ban/ Ekkor már az országban másfelé is elterjedt szakmai hozzáértésének híre. Előbb a Hazai Tudósító adott hírt kiváló hódmezővásárhelyi orgonájáról 1827-ben, majd