Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Nagy Vera: A szentesi takácscéh jegyzőkönyve

"telelő méhelyt", így olyan időszakban kellett eltartani őket, amikor hónapokig /általában áprilisig/ kevés volt a munka, nem sok hasznát vette a mester. A bizonyságlevél kiadásának megtagadásával akadályozták meg, hogy a nagy munkák idejére, amikor szükség lett volna rájuk, elmenjenek. 1804-ben 45 forintban határozták meg azt az Összeget, amelyért legényt lehet fogadni. A mester ebédet tartozik neki adni, "flöstökre" és vacsorára pedig kenyeret. Amelyik mester olcsóbbért tartja, azt 4 forintra büntetik. Az 1817.szeptember 7-én tartott céhgyűlés arról hozott határozatot, hogy alapítványt tesznek a jövevény és beteg legények megsegítésére, oly módon, hogy minden legény minden bejáráskor 5 krajcárt fizet a társaság ládájába. A mesterekre vonatkozóan 1802-ben döntenek arról, hogy "...Minden Mester ember esztendejéhez képest fog részt venni a Czéhális Jövedelmekből". Sajnos nem derül ki a határozatból, hogy mi képezi ezt a jövedelmet. 1804-ben a céhhez tartozó szegvári takácsok számára adtak ki rendtartást, amely általánosságokat tartalmaz arról, hogy a céhmesternek szót fogadjanak, tudta nélkül legényt ne alkalmazzanak, a kántorpénzt pontosan fizessék, a Szegváron dolgozott legények bizonyságlevelét Szentesen állítják ki. 1798-ban a céh tisztségviselőinek fizetését határozták meg: "...mint hogy a Céh Mesternek Atya Mesternek Czéh Notariussanak a Czéh terheit a többek felett kell viselni hogy ezen túl fizetések légyen A Czéh Mesternek 4 f. 30 kr. Az Atya Mesternek 2 - A Nótáriusnak 1 azon kivül minden Kunsaftba való iras 1 kr. és az ide oda való Levelek írásáért 7 kr".