Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Nagy Vera: A szentesi takácscéh jegyzőkönyve

1797-ben 2 forint büntetés terhe alatt megtiltja a céh, hogy a mesterek egymást becsméreljék, azaz "Le Huntzfutolják" ha nézeteltérésük van. 1810-ben a mesterek előnyt akarván szerezni saját gyermekeik számára, csak egy év kötelező vándorlást írtak elő nekik. Nem tudni mi okból - talán felsőbb szervek tiltakozására - a határozat nem lépett életbe. 1804-ben a miséken való viselkedés rendjét szabályozták, mivel "...az Ifjú Mester emberek magokat félre vonnyák...a gyertya tartás elől". Ezért a mesterek a miséken időben megjelenjenek és egy helyre üljenek. A céhhatározatok másik csoportja a céhtagok vagy a legények kéréseinek elbírálását tartalmazza vagy az elkövetett bűneikért kiszabott büntetést. A legények kérései többnyire a céhbe való bevételre vonatkoznak. Néhány legény ilyen irányú kérését a rajziskolai bizonyítvány híján utasították el. Ez, valamint a remek elkészítése volt a feltétele a vásárhelyi születésű Bán János belépésének 1803-ban, aki emellett azt is kérte, hogy "Néhai B. Takáts Mester Kultsár István Özvegyét Pethő Sárát jövendőbéli feleségül magamnak el venném a B. Takáts Céhvei való hellyes egyet értésből". A kántorpénzt fizetők névsorából kiderül, hogy - nyilván a feltételeknek eleget téve - felvették később a céhbe. Részben a "Rajz Oskola" hiánya miatt nem fogadták el 1796-ban Farkas Péter és János vándorlását, de azért sem, mert céh nélküli helyen dolgoztak, így bizonyságlevelet sem kaptak. A határozatból nemcsak az derül ki, hogy ha a legény céhbe akar állni, akkor 3 évet kell céhes helyeken töltenie, s erről bizonyságlevelet hozni, hanem az is, hogy az inas sem lehet legény, ha 3 évet le is szolgál céh nélküli helyen, amíg céhes helyen nem szolgál még egy évet inasként. A céh kötelességének tartotta az özvegyek, árvák