Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Kőhegyi Mihály: Bálint Alajos (1902-1983)

rokben ismert eredményeket is felhasználja és hegyreigazítja vagy kiegészíti más régészek feltételezéseit. Első dolgozata numizmatikai tárgyú és ez a tudományterület később is foglalkoztatta. Lényegében a készülő CNH III. kötetéhez szolgáltatott új adatokat és írt le addig ismeretlen változatokat. A régészhallgatók éremtani gyakorlatait is ő vezette. 1930-tól erőteljesen bekapcsolódott az Intézet ásatásai tevékenységébe. Őskori /Ószentiván, Kisapostag, Szakáihát//, szarmata /Mártély/, avar /Batida/ és honfoglaláskori /Úszentiván, Bánkút/ telepek és temetők feltárása mellett kiemelkedő jelentőségűek középkori falu- és temető ásatásai /Makó, Csanádapáca, Kaszaper/. Ezekről egymás után jelennek meg a kor színvonalán álló, alapos leírással és rajzokkal ellátott dolgozatai, melyekben olyan megfigyelések is szerepelnek szép számmal /ruhaszegélydísz, darázskő felhasználása falusi templomaink alapozásánál, párták díszítésmintái és technikájuk, gyékénybe csavart halottak, fakéregkopcrsó, gyalogos Szent György ábrázolások stb./, melyeket azóta is számontart középkori kutatásunk. 1934-ben pedig - talán a hazai régészet első munkaközösségeként - Banner Jánossal és Psrducz Mihállyal feldolgozták s hódmezővásárhelyi gimnázium 2445 darabból álló régészeti gyűjteményét, mely ezzel szerves részévé vált kutatásunknak. A honfoglalástól a XVI. századig terjedő rész Bálint Alajos munkája. A nyolc évtized alatt bekerült leletanyagot úgy csoportosította, hogy ezzel mintegy településtörténetet írt egyegy elpusztult faluról. A Mártélyon előkerült 5 szarmata sír feldolgozásakor, annak mintegy ürügyén, minden Mártélyon előkerült leletet bemutat. Ez a korán megnyilatkozó topográfiai érzéke vezette azután el Csanád, Arad és Torontál vármegyék régészeti kataszterének összeállításához /1941/, melyben - a most is folyó munkálatok előhírÉ