Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Lőrinczy Gábor: Szegvár területének X-XI. századi településtörténeti vázlata

temetkezzenek. A XI. század első évtizedeiben még egy település megléte bizonyítható. Ez az 1075-ben említett 18 Sáp falu, melynek lakói ekkor már a Sáphalmon álló templomuk köré temetkeztek. /10. sz./ Kérdéses, mikor települt a község déli részére - az Árpád-kori Szentgyörgy területére - az a közösség, melynek melléklet nélküli sírjait a Kurca és az Oromdűlő homokvonulatának találkozásánál tárták fel. /4. sz./ Természetesen az itt felvázolt történeti kép hipotetikus, az újonnan előkerült leletek és ásatási megfigyelések adatai megerősíthetik vagy módosíthatják. Az eddig ismert temetők a község területének egy keskeny sávjában helyezkednek el. A biztosan X. századra keltezhető temetőket az Oromvonulat homokgerincén találjuk. A hozzájuk tartozó telepet/telepeket a legnagyobb valószínűséggel a Kurca partjára, ill a Kórógy és a Ludas-ér azon partszakaszaira lehet lokalizálni, melyek a Kurca és az Oromdűlő között terülnek el. Az új temetők nyitása nem csak új népesség, hanem feltételezhetően más életmód megjelenését is jelzi. A cickazugi és a község belterületéről ismert temetők közelebb helyezkednek el az élővízhez és valószínűleg a telephez is. Megtelepedésre alkalmas terület a Tiszától ill. a Kontra-tó és a Kurca magaspartjától keletebbre is akadt volna. A szükséges élővíz is adva volt a Kórógy és a Ludas-ér medrében. Hogy mégis itt települtek meg, arra a terület alkalmasságán és az élővíz közelségén kívül csak egy magyarázat lehetséges. Ez pedig nem más, mint a Tisza bal partját követő, azzal nagyjából párhuzamos útvonal. A vásárhelyi és a szentesi határ között csak itt lehetett közlekedni, ez volt az egyetlen lehetséges és legrövidebb út. A Tiszára és az útra merőlegesen folyó erek itt szűkültek össze annyira, hogy át lehetett kelni rajtuk. E vízfolyások felső szakasza mocsaras volt. Ez főleg a Lu-