Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Horváth Ferenc: Még egyszer a szegedi kőbárányról

török kiűzését követően a kun pusztákat a német lovagrendnek zálogosította el. A Neoaquistica Commissio 1700 őszén, majd 1702 nyarán vizsgálta felül Szeged birtokviszonyait, s azok igazoló bizonyítékait. Szeged város - ragaszkodva kiváltságaihoz - minden eszközt felhasznált a bizonyításra, nem riadva vissza a csalástól sem. Miután az elveszett városi nagyobbik pecsét helyett 1691-ben Liberae Ac Regiae felirattal készített új pecsétet a kamarai tisztviselő nem fogadta el, került sor 1704-ben a szegedi pecsét sikeres meghamisítására. A gondosan előkészített terv szerint halászok "véletlen rábukkantak" a szabad királyi város feliratú, 1200-ból származó nagypecsétre. Ezen - minden korábbi városi pecséttel szemben - a körirat mellett már egy bárány-alak is szerepelt. A bárányt 1719-ben már ott találjuk Szeged új kiváltságlevelének első oldalán, a város új címeréoen is. Az új jelkép értelméről bővebbet azonban csak a kun puszták és Dorozsma birtoklásáért folytatott per 1721 szeptemberében vett fordulatából tudhatunk meg, mikor a lovagrend által felsorakoztatott 34 tanú egyhangúan állítja, hogy Dorozsma soha nem tartozott Szegedhez. Közülük öt tanú arra is hivatkozik, hogy a dorozsmai halmon templom is volt, mely a törökök idejében pusztult el, s "innen került a vár falába is azon kőalkatrész, melyen egy bárány ábrázolata látszik".

5 1721 novemberében hallgatják ki Szeged tanúit, 20 tápéi és győi lakost, akik ellentétben az előzőkkel váltig állítják, hagy Dorozsma mindig Szegedhez tartozott, de hogy Dorozsmán templom is lett volna, arról senki sem hallott.

6 Az első tanú "nem látta soha, nem is hallotta, sem atyjától, aki 80 esztendős volt, sem másoktól, hogy dorozsmai halmon valami fennálló kápolna vagy templom, avagy legkisebb kőfalat is." A húszból csupán két tanú vallomásában dereng valami a dorozsmai templom egykori