Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Horváth Ferenc: Még egyszer a szegedi kőbárányról

létéről. A negyedik és nyolcadik tanú vallomása szerint a "Dorozsma halmon 12 esztendős korában játszódván, valami apró kövecskéket látott volna, és több gyermek társaitól, úgy másoktól is hallotta, hogy valami épület vagy templom lett volna".

7 1722. május 4~én újabb 28 tanú kihallgatására kerül sor. Egybehangzóan állítják, hogy Dorozsma mindig Szegedhez tartozott. Egyetlen tanú nyilatkozatában bukkan fel az egy évvel korábbi vallomások szöges ellentettjéül "Hajnal Mihály, Makó városának lakosa... az édes attyjától, attyja pedig a fatens nagyatyjától hallotta, hogy Dorozsmán is egy templom volt és abban a templomban bárány kép faragott kövön volt és akkor régi időben egy ember azt profetiálta és jövendölte, hogy ezen kőbárány mint czimere Szeged városának a közepébe fog tétetni, amint is a czimere." A magyarázatot, t.i., hogy a török lerombolta a templomot és köveit a kőbáránnyal együtt beépítette a szegedi vár falába, a tanúvallomások egy kivételével csupán sugallják. Aki a leginkább kerek történetet elbeszéli az - és ez most nem lényegtelen - a dorozsmaiak oldalán tanúskodik. A szegediek által felsorakoztatott tanúk 1721 és 1722-ben tett vallomásai között a vizsgált hagyomány szempontjából a lényeges eltérés az, hogy egy év múltán már a szegedi és dorozsmai tanúvallomások a kőbárány eredete tekintetében megegyeznek. Csakhogy erről a hagyományról Szeged már 1704-ben is tudott, hisz éppen ezért került a hamisított pecsétre a bárányalak, majd 1719-re a városi új címerbe, amivel Szeged a kun pusztákra formált igényét, pontosabban ősi jogát akarta hangsúlyozni. Az 1721-22-i perben így mindkét fél egyazon hagyományt igyekezett a maga javára felhasználni. Dorozsma úgy, hogy a bárány az önálló Dorozsma középkori létezését bizonyítja, tehát a falu sohasem tartozhatott Szegedhez. Szeged pedig az újonnan kreált