Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Kürti Béla: Csongrád megye avar kori településtörténetének vázlata

re tartotta jellemzőnek ezt a temetkezési szokást /MURA 1929; CSALLÄNY 1953; L.KOVRIG 1955/. A megyei lelőhelyek vizsgálata során kizárólag fülkesíros temetkezéssel jellemezhető temetőt egyáltalán nem találtunk. Sőt! Nemhogy olyan temetőt nem találtunk, ahol kizárólag fülkesíros temetkezést alkalmaztak volna, jeléül az önálló, az avarokhoz csatlakozott népcsoportnak; de még csak olyan temető sem fordul elő, ahol a fülkesírok számaránya elérné az össztemetkezések felét /általában 10 h alatt marad/! A fülke kialakításán kívül a sírban található mellékletek ill. a temetkezést kísérő rítus maradványai teljesen azonosak a nem fülkés temetkezésekkel. E jelenség arra figyelmeztet, hogy ha e temetkezési szokás gyakorlóiban az avarokhoz a kelet-nyugati vándorút során csatlakozott etnikai töredéket is látunk, az mindenképpen még a Kárpát-medencébe való érkezés előtt asszimilálódott az avarság egészéhez; különállását csak és kizárólag e temetkezési szokásnak egészen a IX. századig történt megőrzésével fejezve ki. Önálló csoportként már 4 az avar honfoglalás időpontjában sem lépett fel. A fülkesírok elterjedését vizsgálva ugyanakkor még a felületes szemlélő számára is feltűnő, hogy e temetkezési szokás a Tiszától keletre, a Köröstől délre eső területet jellemzi, átfogva az általunk megrajzolt középső és déli csoport területét. E zárt csoportból a 670-es változások táján telepedhetett át mintegy hídfőállásba a Maros-torokkal szemközti Tisza-oldalra az a kis közösség, melynek fülkés pírjait Móra Ferenc tárta fel Szeged-Makkoserdőn. B.Nagy Katalin néhány évvel ezelőtt elhangzott előadásában régi ásatási leírások alapján feltételezte, hogy az ország más területein elszórtan még előfordul 1-2 fülkesír.

5 Úgy gondolom, ezek az esetek az exogámía avar kori meglétére utalnak. Az avar történelem /általános összefoglalását ld.