Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Védett cincérek I. Hengeres szalmacincér (Theophilea cylindricollis pic.)

titokban tartották. Juhász János Csaba és Rácz Gábor a 70-es évek közepétől rendszeresen lejártak Borotára Theophilea cylindricollist gyűjteni /Juhász János Csaba szíves szóbeli közlése/. 5ajnos, eredményeiket ók sem publikálták. Mindez azt a látszatot keltette, hogy a faj valamilyen okból "dunántúli" elterjedésű, holott mindössze a felmérések és a publikációk voltak hiányosak. Ha egy faj makroareája nem kellóképpen tisztázott - ami a Theophileára is vonatkozik - akkor a "dunántúli" elterjedés további téves következtetésekhez vezethet. Egyes szubmediterrán lejtösztyepp fajok keleti elterjedése a Duna vonalában a középdunai flóraválasztőhoz hasonlóan valóban megszakad /Varga 1964/. Természetesen ezt a változatot mind a pontuszi, mind a pontomediterrán elemeknél ki kell zárni. A botanikában régóta ismert az "ösmátra jelenség". /Soó 1940, 1964, Zólyomi 1952/. A postglaciálisban a melegkedvelő növények egy része a középhegységek déli expozíciójú völgyeiben vészelte át a számára kedvezőtlenre fordult időszakot. Innen az éghajlat optimalizálódásakcr lehúzódtak az alföldekre. Varga /1964/ szerint több pontomediterrán Lepidoptera fajnál ugyanez a hatás érvényesült. Az eddig megismert dunántúli Theophilea adatok alapján mindenesetre két nagyobb refugium-tömb kezd kirajzolódni: egyik a Mecsek és a Villányi hegység, a másik /részben vagy egészen/ a Dunántúli középhegység. A Theophilea cylindricollis dél-dunántúli rajzásviszonyaira Horvatovich /1978, 1979, 1980/ munkáiból következtethetünk. Adatai: Tenkes hegy-i lejtője 1977. IV. 30. -3 db-, Tenkes hegy-i lejtője 1977. V. 26. -5 db-, Pellérdi rét 1978. V. 28., Pellérdi rét 1978. VI. 20. /eddig Baranya m./, Középrigóc ' 1979. V. 16. /Somogy m./. Csongrád megyében saját gyűjtéseim alapján a Teho-