Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)
IRODALOMTÖRTÉNET - Lengyel András: Egy elfelejtett szegedi író: Hegyi András
nem volt az a dilletáló társaság, amely később lett. E társaságban többször szerepelt együtt Juhásszal, így 1928. június 16-án. 1928-ban részt vett az Alföldi Művészek Egyesülete előkészítésében. 1931- ben súlyosan megbetegedett, tífuszt kapott, s külön tragédiája lett, hogy megfertőzte öccsét, aki betegségébe belehalt. A tragikus eset mélyen megrázta, talán részben írói elhallgatásának is ide nyúlnak vissza gyökerei. Elhallgatása előtt azonban még egyszer igazán fölvillant, A Móricz Zsigmond szerkesztette Nyugat több elbeszélését elfogadta közlésre, s bár Nyugat-beli szerepléséből végül - Móricznak a lapból való kiválása miatt semmi nem lett, Móricz ítéletén fölbuzdulva harmadik novelláskönyvét is kiadta, Fecskék a porban címmel /1932/. 1932- ben a Dugonics Társaság éves beszámolója szerint elköltözött Szegedről. Hogy hová, nem tudjuk, de mivel a társaságban csak 1935-ig szerepelt, azt kell gondolnunk, 1935 körül Szeged környékéről is eltávozott. Ettől kezdve alig van adatunk róla. Az Életben jelent meg néhány dolga, egy hír szerint 1944-ben Szászrégenben volt hivataltiszt. 1945 után még egyszer szerepelt Szegeden. 194B. február 29-én - mint "külső tag" - a Dugonics Társaságban fölolvasta Unokák című paraszttörténetét. Magára maradva 1951. november 29-én halt meg Budapesten. Életútjának e töredékes és változatos áttekintésénél többet mond róla három kötet írása. Ezekből egy markáns írói arcél bontakozik ki, egy sajátos külön világ mutatkozik meg. "Paraszttörténeteket" írt, ahogy maga is nevezte írásait. Tárgyát a paraszti életből merítette, talán nincs is novellája, amelyben ne a falu emberei jelennének meg. Ezt a világot ismerte igazán, s ehhez volt meg-