Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)
IRODALOMTÖRTÉNET - Lengyel András: Egy elfelejtett szegedi író: Hegyi András
felelő distanciajs is. Közelről figyelte, latte a parasz tok életét, de már e világon kívül állott. Alakjai így akár etnográfiailag is hitelesek, élethűek. A néprajzi hitei azonban nem egyetlen s nem is legfőbb vonása novellaírásánsk. Alakjai a paraszti világnak sajátos alakjai, bennük, ahogy Juhász Gyula is észrevette, "a kisemmizettek szociális és erkölcsi nyomorúságát" is láttatni tudta. Kert alakjai mind valamiképpen sebzettek s kiszól gáltatottak valaminek. A szociális viszonyoknak, a szegénységnek is természetesen, de nemcsak annak. Vágyaiknak, érzelmeiknek, benső késztetéseiknek is. Tárgyias leírásukkal megteremti a novellák auráját, a realista hagyományokon iskolázott olvasó könnyen rá tud hangolódni e világra, e világ külön törvényeire. S ezek az "igénytelen" történetek egy ponton törvényszerűen megemelkednek, valami fordulat váratlanul visszamenőleg is áthangolja, átértelmezi a történetet s kevés szóval, kül sődleges eszközök nélkül is fölvillant mély emberi trage diákat, elesettségeket. Legjobb írásai - mint pl. a Sze génység kötetben A betyár - jelentős írókkal, a magyar próza jeles mestereivel rokonítja. Legjobb teljesítménye ivei egy Tömörkény - Móricz - fiatal Kodolányi neve fémjelezte prózatörténeti háromszögbe kívánkozik. Ez az összevetés talán meglepő lehet ismeretlen íróról szólván de Hegyi novellái följogosítanak rá, hogy velük kapcsolatban mint magyarázó, megvilágosító példákra, Móricz ke mény, erőteljes novelláira, köztük a Barbárokra is utaljunk, vagy Kodolányinak József, az ács c. elbeszélését emlegessük. Hegyi ugyan kisebb tehetség náluk, de - s ez hangsúlyozandó - novellisztikajának karaktere velük roko nítja. Móricz, Kodolányi, tudjuk, a harmincas évek elején váltásra kényszerült - a novellista Kodolányit például z történeti regények írója váltotta föl. Ez Hegyi elhall-