Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

IRODALOMTÖRTÉNET - Lengyel András: Egy elfelejtett szegedi író: Hegyi András

László is kimondja - nem volt forradalmár alkat. De emberi-anyagi nyomorúságában is következetesen írónak készült, s ez: mikrovilága sorsának kifejezése tette számára értelmessé az életet. 1923-ban megjelent első kötete, a Vándorló falu

. Ekkor, a húszas évek elején már ott találjuk a szervezkedő fiatal írók és művészek között. Barátja lett a szintén pályája elején járó Berezeli Anzelm Károly, kapcsolatba került Koroknay Józseffel, akinek nyomdája körül a fiatalok gyülekeztek. Itt ismerhette meg József Attilát is, aki a Nem én kiáltok című verskötetét az elsők között ajánlotta neki: Hegyi István barátomnak szeretettel: a föld és jsji az ucca fia. Nyugalom, nyugalom. A földek nagy nyu galma kéne! Szeged, 1924. karácsony szombatja. József Attila. Koroknay József önzetlensége segítette hozzá második kötetéhez, a Szegénység-hez is, amely 1925 végén került ki a Templom téri kis nyomdából, abban a formában s kivitelben, amelyben József Attila könyve is. E könyvét jól fogadták, Móra, Juhász Gyula méltatta, s tehetségét, munkásságát a Dugonics Társaság is hamarost méltányolta, mert 1926. február 28-án a közgyűlés őt is s társaság tagjává választotta. Egyik ajánlója tehetségének legkövetkezetesebb méltánylója, Juhász Gyula volt. A társaság a keveset író, ritkán megszólaló fiatal írónak fontos fóruma lett. 1935-ig tíz alkalommal szerepelt a "dugonicsok" fölolvasó asztalánál, kis terjedelmű életművének számos fontos darabját itt vezette először nyilvánosság elé. De a társaság ébresztgette benne a közösséghez, csoporthoz tartozás tudatát is. Berezeli Anzelm Károlyt például az ő ajánlatára vették föl. Magányát oldotta a Tömörkény Asztaltársaság is, amelynek szellemi vezére Juhász Gyula volt, s amely ekkor, 1923 körül, még 2 ? 6