Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

MŰVÉSZET- ÉS IPARMŰVÉSZET-TÖRTÉNET - Rózsa Gábor: Jakó Géza keramikus (1886-1943), szilikátipari szaktanár hagyatéka

47 Úlommázaihoz ffitteket használt, hogy csökkentse a szí48 nek intenzitását. Ugyanakkor a masszának is önálló je49 lentőséget tulajdonított: többnyire úgy tekintette, mint 50 az engobot. Ilymódon néhány engob, illetve festék segítségével igen hatásos dekorációt alakít ki edényein, melyeket végül színtelen, vagy színes átlátszómázzal von be. Ez a szín és árnyalatkülönbségeket megszűnteti a felületen, illetve egalizálja. 52 Nem volt s tobzódó, harsány színek híve. Szerette az 53 egymáshoz közeli tónusokat, ennek köszönhető, hogy kerámiái mértéktartó hangulatúak. 54 Az engobos kerámiákról határozott megfontolással tért át 55 az ún H

majolikatechnikára, vagyis a kétszerégetéses mód56 szerre. Az engobozáshoz bőrkemény és nem kiégetés utáni 57 állapot szükséges, a festés szakasza rövid időre korláto58 zódik, ezért az egyéni keramikusok szívesen folyamodtak 59 az első- ún. terrakotta-égetés utáni mázazáshoz, majd 60 "zsengélés" után az átlátszó őlommáz felhordásához, mely végül is vékony üvegrétegként borulva a felületre a színeket nemcsak összehozza, hanem mélyíti is. 61 A Tallini Képzőművészeti Főiskola Kerámia Tanszakának alapítójaként, és 10 éven át vezetőjeként módja volt a legkülönfélébb technikákkal is kísérletezni. Egyetlen megmaradt kőcserép-edényén már egy egészen más Jakó-stílust vélünk felfedezni, melynek tanulmányozására - anyag hiányában - észt kollegáinkat kell majd felkérnünk. Jakó Géza kerámiaművészetét - úgy tűnik - a technológiai, technikai érdeklődése, kísérletező kedve talán elvitték eredeti céljától, a valóságban azonban csak szerencsés ötvöződésről, a technika és a művészet szimbiózisáról kell beszélnünk. Ennek köszönhetjük, hogy munkássága nemcsak a hazai, hanem az egyetemes kerámiatörténetet is gyarapította. Ahhoz, hogy helyét a magyar kerámiatörténetben kijelölhessük, időnként az egyéni kerámikusság