Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

MŰVÉSZET- ÉS IPARMŰVÉSZET-TÖRTÉNET - Rózsa Gábor: Jakó Géza keramikus (1886-1943), szilikátipari szaktanár hagyatéka

keretein is túl kellett tekintenünk. Zárjuk megemlékezésünket jakó "A művészi kerámia" c. írásában elrejtett ars poeticájával: "A technikus-keramikus kvalitásra törekszik az anyagban, a keramikus-művész ugyancsak kvalitásra törekszik, de a művészi értelemben első sorban. A művésznek ahhoz, hogy esztétikai szempontok mellett a technikai követelményeket is ki tudja elégíteni, a finom érzék mellett széleskörű technikai tudásra is szüksége van. Ez pedig csak állandó kísérletezés és tanulás útján, meg sok fáradság árán szerezhető meg. Nem csoda tehát, ha a keramikus - mint az alchimista - féltve őrzi tudományát, melyre akármilyen kevés is az, szörnyen rátarti és foglalkozását mindennél nemesebbnek tartja. Azt, hogy ez a büszkeség mennyire megvan a legkisebb fazekasban is, érzékletesen illusztrálja az a régi német mondás, hogy: NACH DEM SCHÖPFER KOMMT DER TÖPFER, vagyis a Teremtő után mindjárt a fazekas következik."