Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)
MŰVÉSZET- ÉS IPARMŰVÉSZET-TÖRTÉNET - Nagy Imre: El Greco itáliai korszakának problémái
rában a görög klasszikusok, Plutarchos, Petrarca, Ariosto, Bernardo Tasso munkái éppúgy megvoltak, mint Vit19 ruvius és Palladio írásai. Mindez széles látókörének és nagy műveltségének ékes bizonyítéka. Mancini 1614-1621 között írt munkájából, a Consi- derazioni sulla pitturá-ból ismerjük azt a hírhedt történetet, hogy El Greco arrogáns hangnemben azt mondta a pápának, hogy Michelangelo Utoló ítélet ét sokkal jobb minőségben festené újra. Mancini szerint ettől a kijelentéstől a római művészek úgy felháborodtak, hogy El Grecónak Spanyolországba kellett menekülni. Semmi nem támasztja alá ennek a történetnek a valódiságát, hiszen az Utolsó ítélet mezítelen alakjai nagyon sokáig viszszatetszést keltettek a közvéleményben, és amennyiben ilyen kijelentés elhangzott egyáltalán El Greco szájából, az csak a ruhátlan alakokra vonatkozhatott. Maga az a tény, hogy El Greco sem ekkor, sem később nem festett freskót, már önmagában érvényteleníti a történe20 tet. A másik ellenérv az, hogy a krétai festő nagyrabecsülte és tisztelte az érett reneszánsz nagy mesterét, hiszen számos festményén kimutatható Michelangelo műveinek hatása. Francesco Pacheco, Velasquez mestere és későbbi apósa, 1611-ben Toledóban felkereste az öreg El Grecőt, aki beszélgetésük során azt a megjegyzést tette, hogy Michelangelo "jő ember volt, de nem tudja hogyan kellett festeni". Ezt a kijelentést sem értékelhetjük másként, mint a disegno e colorre elsőbbségéről folyó vitában történt állásfoglalást, hisz El Greco egész spanyolországi munkássága sem más, mint a velencei festői 21 stílus melletti elkötelezettségének tanúbizonysága. Utolsó vitatott kérdés, hogy miért hagyta el El Greco Itáliát Spanyolhon kedvéért? Wethey 1962-es monográfiájában azt feltételezte, hogy 1575-ben a Rómában kirobbant pestisjárvány miatt visszamehetett Velencébe,