Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Iskolás korú gyermekek csoportos játékai Csongrádon

re csapni ! Csináltuk pénzre is, mikor mán nagyobb gyerekek vótunk." Először az első játékos csapja a falhoz a rajztcsúzlit, vagy a gombot. A második játékosnak azon kell igyekeznie, úgy csapja a falhoz a saját gombját, hogy az előzőhöz minél közelebb essen le. A távolságtól függően cseréltek gazdát a gombok: ha az első csapás

tól a távolság "1 bök vőt, két gombot kellett fizetni - attól függött, hogy vótak megegyezve. Ha rásikerült, hogy csak 1 ujjnyi vőt, azér meg már három gombot. Az arasztért meg egy gombot. Ha nagyobb vót a távolság, akkó meg semmit se." /A bök a kinyújtott hüvelykujj távolsága, az araszt pedig a kinyújtott középső és hüvelykujj távolsága./ Úgy is játszották, hogy a pénznek meghatározott oldalára kellett esnie, a távolságnak nem volt jelentősége. Ha pl. a számra esett, akkor a játékos nyert, ha a hátuljára, vesztett - ahogyan megegyeztek. A vesztes játékos pénzt tett be, a nyertes kivehetett. Általában ketten-hárman játszották. Szintén a fiúk ügyességi játéka volt a kókázás

. Leginkább pásztorítás közben játszották, ketten-hárman. A földbe egy-egy lyukat véstek, közepére pedig egy nagyobb lyukat. A játék eszköze a bicska, amelyet behajlítva, behajlított mutatóujjal meggörbítettek. A játékosokat körbeálló fiúk biztatták: - Fordulj káka simájára! Ha a bicska a sima /bevágás nélküli/ oldalára esett, a játékos kanyaríthatott a saját lyuka mellé egy darabot. Az a játékos volt a nyertes, aki hamarabb ért el a középső lyukhoz. A következő játékcsoportot az értelemfejlesztő és szórakoztató játékok alkotják. Gazda Klára azokat a játékokat sorolja ide, amelyekben kevésbé testi erőre, ügyességre, térformaérzékre van szükség, mint inkább az értelmet fejlesztik és fokozottan szórakoztatnak.