Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Iskolás korú gyermekek csoportos játékai Csongrádon

Ilyen játék az "

Erre csörög a dió!

". Főként rossz időben, bent játszották. Egy játékosnak bekötötték a szemét, a többiek körbeállták, incselkedtek vele: - Erre csörög a dió, erre meg a mogyoró! A bekötött szemű játékos a cica

, és valakit meg kellett fognia. Ha a megfogott játékos nevét is kitalálta, akkor szerepet cseréltek. Ugyancsak benti játék a "

Megy a gyűrű vándorútra

". A játékosok körbeálltak, s egy madzagot fogtak valamenynyien, amelyre egy karika volt fűzve. Közepén egy játékos a karika útját leste. A körben állók énekeltek, s közben egymás kezébe adták tovább a karikát. "Megy a gyűrű vándorútra, egyik kézből a másikba. Aki tudja, meg ne mondja, merre van a gyűrű útja!" Ha a középen álló játékos megtalálta a karikát, akinél megtalálta, azzal helyet cserélt. Ide tartoznak a kártyajátékok is. Ezek közül a Csapd le csacsi! és a küldöcske voltak a népszerűek. Mindkét játékot magyar kártyával játszották, négyen egyszerre. Az első játéknál egy szín kigyűjtése volt a feladat. A játékosok leborítva küldözgették a lapokat egymásnak, s akinek összegyűli 8 egyforma színű lap, lecsapta az asztalra. Persze sokat "ravsszkodtak", hogy a játék minél tovább tartson. A küldöcskében ütni kellett a lapokat, de mindig s közvetlenül felette álló értékű kártyalappal lehetett. A fiúk szerencsejátéknak is mondható időtöltése volt az a játék, amelyet sokan még katonakorukban is játszottak. Faragtak egy kockaszerű kis eszközt, amelynek négy oldalára T, V, M és S betűket véstek. A tetején kis fogó volt, amelynél fogva meg lehetett pörgetni, az alja pedig hegyes volt. A játék kezdetén mindenki betett