Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Iskolás korú gyermekek csoportos játékai Csongrádon

tékból. Előfordult, hogy egy lyukhoz több rónét is húztak. A lányok ügyességi játéka volt a sántaiskola. Szabálya a vizsgált időszak őta nem változott. A sántaiskolát vesszővel rajzolták meg, a dobáshoz cserépdarabot, üvegdarabot vagy gombot használtak. Fiúk, lányok játéka volt a karikázás

. Kötött szabályai nem voltak: rossz kerékabroncsot bottal ütöttek, úgy gurították. Versenyeztek, ki meddig bírja. Csak fiúk játszották a lőcázást

. "Egyik odaállt a falhoz. Akkor a másik odatette a fenekihez a fejit, hárman, négyen. Oszt akkor a többiek ugrottak föl, azt ugrottak rá. Mondjuk játszottuk nyolcan. Egy a falhoz állt, három meg úgy. Az a másik négy meg ráugrott arra a háromra. Hogy melyik bírja tovább: - "Lóca-e mán?" Azt akkó, aki alul vót, azt mán nem bírta, akkor mondta, hogy "lóca", azt akkó leugrottak róla. Akkor aztán csinálta a másik banda." Ugyancsak a fiúk játéka volt az újhúsozás

. "Azt úgy kellett, hogy egy bedűt, azt akkó a többi meg elkezdte: zzzz! Azt akkó hol az egyik, hol a másik csap rá a farára. Oszt akkó el köllött találni, hogy ki vót. Addig ütötték, amíg el nem találta." Az ostorozás is fiújáték volt. Játszhatták akár 5-10-en. Egymás kezét szorosan fogva, kanyarogva futottak, majd a sor végét megrántva megálltak. A sor elején álló játékos volt az ostoros

, a végén álló a csapó

. Veszélyes játék volt, a csapó gyakran felbukott. A fiúk játszották a következő játékot is: "Vagy a nyakába ültünk, vagy a hátára /egymásnak/, oszt akkó egymásnak nekimentünk, oszt harcoltunk egymással, hogy melyik bírja hamarabb levenni a rnásikrul." /Sajnos a játék helyi nevét nem tudta megmondani az adatközlő./ Ugyancsak fiúk játéka volt az "

Adj király katonát!

".