Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Iskolás korú gyermekek csoportos játékai Csongrádon

kergettek, érezte, hogy elfogják, a kör belsejébe ugrott, és beállt az egyik pár elé. Ekkor a hátsó játékosnak kellett tovább futnia. Népszerű volt a hunyózés is. Fiúk, lányok vegyesen játszották, de inkább a fiúk játéka volt ez is. Szabálya igen egyszerű volt: "Kiszámoltuk, ki a hunyó. Azt akkor az egy fához állt, olvasott mondjuk tízig, húszig. Addig el köllött bújni. Akit leghamarabb megtalált, az lett a hunyó." Ismert volt a játék opaszolás

, ipi-apacsolás néven ismert változata is. A lányok ügyességi játéka volt a bikázás

. A játékhoz 5 db üveg-, vagy agyaggolyó szükséges, amit a szülők boltban szereztek be. "Szép vőt, tarka vót üvegből, akkor világoskék fehér pöttyöskék fehér pöttyökkel, az meg porcelánból volt." A színes agyaggolyókat márványgolyó

nak is nevezték. "Iskolába jártunk, akkor játszottuk. Szünidőbe kint, mikor kiengedtek bennünket, összementünk ismerősök és akkor játszottuk az udvaron. "A játékosok száma általában nem haladta meg a 4-5-öt. Az első játékos a markába vette az 5 golyót, feldobta, majd elkapta. Azután letett egy golyót, a többit újra feldobta, elkapta. Mikor elkapta, letett még egy golyót, ami a markában maradt, újra feldobta - és így tovább. Azután a letett golyókat fordított módon fel kellett venni. "Elsőbb egyet vettünk föl, akkó kettőt, hármat, utoljára ötöt. Egy meg lenn maradt, azt akkó elkaptuk a négyet, vagy az ötöt. Aztán, ha elejtettük, csinálta s másik." Ugyancsak az égetett anyagból készült márványgolyó val játszották a golyózás néven ismert játékot is, fiúk, lányok vegyesen. Ehhez a játékhoz is 5 golyó kellett. Az udvaron a földbe fúrtak egy lyukat, s ahhoz húztak egy kb. 1 m hosszú vonalat, aminek róna volt a neve. A róna mentén kellett a golyókat a behajlított routatóujjukkái a lyukba lökni. Aki hibázott, kimaradt egy körre a já-