Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Iskolás korú gyermekek csoportos játékai Csongrádon

len, helye az udvar, az utca, az iskolaudvar lehetett. A fogót kiszámolóval választották ki. A kiszámoló lehetett ritmikus, az utolsó szótagra rámutató, pl.: " Egyedem, begyedem kendertánc, hajdú sógor mit kívánsz, nem kívánok egyebet, csak egy karaj kenyeret. " " Piros kendő pi-pi-pi, az alatt van valami. Két kis egér, két kis nyúl, Menjen ki az ifiúr! " " Én, te, 6, mi, ti, ők, Csongrádon nagyobb szamár nincs, mint 6! " Van olyan is, amely számolással döntötte el a fogó személyét: " Zöld erdőbe jártam,/ madárfészket láttam, abba vőt a tojása, / találd ki, hogy hány vót benne! " Ahányat mondtak, annyiadik játékos lett a fogó. A fogócska szabályai egyszerűek voltak. Az egyik adatközlő így mesélte: "Zavarta a másikat, azt akkor ha utolérte, akkor rácsapott, megérintette, akkor az vőt a fogó, akit utolért. Vót olyan, hogy = Gugg a vár = . Mikor utolérte volna, akkor leguggolt, azt akkor nem lehetett tovább zavarni. Vót vár fa is, karika is." A kergetőző játékokhoz tartozik az "

üsd a harmadi kat ! " játék. Játszhatták akárhányan, páros számú játékosok, de minél többen voltak, annál érdekesebb volt. A játékosok kort alkottak, úgy, hogy ketten-ketten egymás előtt álltak, s a kör közepe felé fordultak. Két játékos a körön kívül kergette egymást. Mikor az a játékos, akit