Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: „A nagyokhoz semmik se vótunk” (Társadalomvizsgálat Csongrádon)

térte a bevásárlásokat a háztartások számára /Ormos Lajos/ . A kisebb, 50-120 holdas gazdaságokban 2-3 fiú élt családostál egy tanyában a szüleivel. Ez - példáinkban három generáció együttélését jelentette. Ennél nagyobb - több kiscsaládot magáDan foglaló - nagycsaládi szervezetet nem találtunk. Sem egy tanya méretei, sem a családok tagjainak tűrőképessége a XX. század első felében ennél nagyobbat nem bírt el. De az első világháború "gondoskodott" is arról, hogy ne legyen, ne maradjon egyegy családban két-három fiúnál több. /A lányok a férjük családjába kerültek./ A vagyon felosztására, a szétválakozásra leggyakrabban a szülők halála vagy betegsége, esetleg a létszám, az unokák számának megnövekedése miatt került sor. A példák azt igazolják, hogy az együtt-gazdálkodáshoz és-éléshez mindkét szülő személyes jelenléte és szervezőkészsége kellett: az apáé a gazdaságban, az anyáé főként a háztartásban, a fogyasztásban és a gyermeknevelésben. Ugyanis bármelyik szülő betegsége vagy halála esetén, ha nem is azonnal, de egy-két év múlva szétosztották a földet és már értékeket. Az élő szülő valamelyik gyermekénél maradt. A föld átadásának időpontja egyes esetekben eltért az előbbiekben leírtaktól. Ha többségükben lányok voltak a leszármazottak, akkor férjhezmenetelükkor a stafirunggal együtt is kaphattak valamennyi földet vagy az egész örökségnek számító földmennyiséget. Az öreggazda utána még gyarapíthatta az egy vagy több tagban a fia/i/val művelt földet, amelyet már csak esetleg a férfi leszármazottak örököltek. Ha a vagyont egyszerre osztották fel, akkor kiderült, hogy a lányok a fiúk részének felét, harmadát vagy negyedét is kaphatták. A kitaníttatott fiú, aki a legtöbb esetben iparos lett, az kevesebbet, esetleg egy