Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: „A nagyokhoz semmik se vótunk” (Társadalomvizsgálat Csongrádon)

/A lecsapolások után ezek a földek olcsók voltak./ A nagycsaládban a gyarapodást a felnövő fiúk, majd családos férfiak koncentrált munkaereje, a takarékos, mindig - többet - akaró családfő szervezőkészsége, tekintélye biztosította. A "kuporgatás" célja az előre tervezett földvásárlás volt: "Annak hogyha elhal a gazdája, nem lesz örökös, elszántjuk a mezsgyét /ti. megveszik a sajátjukkal határos földet/. 3ó lesz Ágnyis lányunknak, aman még jó lesz Valér lányunknak." /Szepesi István/. A szomszédos föld vásárlását az ősiség maradványaként értelmezhető szomszéd elővásárlási jog segítette, így az egytagban művelt földön gazdaságosabban termelhettek. A nagycsaládi szervezet és az elővásárlási jog a feudális keretek utóéletét jelentik. Kapitalista jellegű vállalkozásba kevesen kezdtek, de ez is előfordult a XX. század eleji mezővárosi parasztság körében. Öt fia és családtagjaik munkaerejével számoló gazda az Országos Földhitel Intézet segítségével vett akkora földeket, amelyen önálló gazdaságokat lehetett kialakítani. /Ormos Lajos nagyapjáról mondta el./ A nagycsalád alapját a közös vagyon: a közösen művelt föld és annak eszközei adták. A nemesség körében a XVIII. században elavulttá vált. A jobbágyság, majd utódaik: a középparasztok és a nagygazdák nagycsaládi élet- és munkaszervezetei a XX. század közepéig is fennálltak. Az országosan funkcionált nagycsaládi szervezet 1984-86-ban gyűjthető csongrádi emlékeit következőképpen rendszerezhetjük. A több száz holdas /már említett/ vállalkozó szellemű gazda egy-egy fiát családostól egy-egy birtokra, azon álló tanyába helyezte el. Később ezt a birtokot kapta meg a fiú. A gazda a tulajdonában lévő földeken az igaerő elosztását szervezte, az eladást és vételt irányította. A gazdasszony a városi házban fogta ösze a családokat, in-