Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Adatok a 18-19. századi alföldi ház konyhai tüzelőberendezéséhez

iegyházára és közvetlen kisugárzási körzetükre jellemző. Meglehet, hogy ez a forma a középtűzhely elcsökevényesedését jelzi, és arra az időszakra jellemző, amikor már nem eredeti funkcióját töltötte be. Bár ennek épp az 1853-as kecskeméti metszet ellentmond, amely főzésre használt középtűzhelyet ábrázol. A tárgyalt tüzelőnek Tápén nagytűzhely

, Kiskunmajsán - 1827-es nagygerendával datált házban - kerekpatka megnevezését hallottam, Sztrinkó István a bejárt DunaTisza közi településeken asztalpadka

, tálalópadka elnevezéseit rögzítette. A 20. századi népi terminológia részint a berendezés eredeti funkcióját idézi /

nagytűz hely . kerekpadka

/. részint másod- vagy harmadlagos szerepét fejezi ki /

asztal- vagy tálalópadka

/. Milyen volt az alföldi ház kéménye, amikor még a középtűzhelyen főztek és nem jelentek meg a kemence szája előtti oidalpadkák? - A szakirodalomból ismert - Barabás Jenő mutatta ki

1 -, hogy a pitvar hátsó része fölé falusi parasztházakban a 17. századtól építettek ún. szabad kéményt, és ez a fejlett füstelvezető berendezés a 18. században a magyar Alföldön vált általánossá és innen terjedt el az ország más részeire is. Barabás egyik tanulmányában hiányolja, hogy kevés jó szerkezeti rajz készült róla és a leírások gyakran beérték elnagyolt ismertetésével. A magyarság néprajzában Bátky három szabadkéményes házról közöl hosszmetszetet, Györffy illetve Gönyey Sándor leíró tanulmányai alapján, ám ezek az ábrázolások - keresztmetszet és részletrajzok híján - a szabadkémény szerkezetéről, formájáról nem adnak teljes tájékozódást.

11 Ezért nem marasztalhatjuk el a neves elődöket; ne feledjük, hogy a népi építészet alapos, mindenre kiterjedő műszaki dokumentációját Vargha László honosította meg és tette normává. Ám itt is segítségünkre vannak az archivális forrá-