Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Adatok a 18-19. századi alföldi ház konyhai tüzelőberendezéséhez

sok! Szeged város szállási házának hivatkozott 1812. évi ábrázolása tartalmazza a ház "körösztvágását", vagyis keresztmetszetét /6a. ábra/. Ezen olyan nyitott kémény látható, melynek csonkagúla alakú kürtője a fedél fölé nyúlik, az összeszűkülő kémény pedig a tetőgerinctől távolabb helyezkedik el, mint az utóbbi időkig fennállott parasztházakról az ismeretes. Ugyanilyen kéményt mutat az a házábrázolás, melyet Vedres István és munkatársai szegedi határtérképének 12 egyik szelvényén fedeztem föl /6. ábra/ A ház hátulját és elülső homlokzatát föltüntető tusrajz a fedélen /nádtetőn/ kívül ábrázolja a nyitott kémény egész kürtőjét/!/. A térkép az 1800-as években /1800-1810 között/ készült. Mi magyarázhatja ezt a szokatlan, szakirodalmi közlésből eleddig ismeretlen kéményformát? - Emlékeztetek arra, hogy a szállási ház konyhájában csak középpadka volt. Úgy látszik, hogy a füstelvezetésre szolgáló kémény kürtője a konyha hátsó fala fölé magasodott, amit az indokolhatott: így közvetlenül a középtúzhely fölött helyezkedett el, következésképp egyszerű volt a főzéskor keletkező füst elvezetése. Nem lehet véletlen, hogy a kiváló fölkészültségű, jószemű Vedres - vagy valamelyik munkatársa - a szegedi tanyát épp így rajzolta le. A középtűzhely használata, gyakorisága és a nyitott kémény e korai elhelyezése között bizonyosnak látszik az összefüggés. Később, az alföldi ház nyitott kéményének a födél alatti kürtőboltozata akkor alakulhatott ki, amikor a tűzhely a középpadkáról a kemence fűtőnyílása előtti oldalparikákra került. Hogy ez mikor, milyen tényezők hatására történt, arra nézve forrásfeltárásaink még, a visszaemlékezések már nem nyújtanak elég támpontot, így most érjük be Cs. Sebestyén Károly véleményével, ö úgy vélte, akkor hagyták el a konyha közepén álló tűzhelyet,