Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Adatok a 18-19. századi alföldi ház konyhai tüzelőberendezéséhez

padkát tüntet föl

, egy helyen /egy iskolában/ a kéroényalja közepén elhelyezett padka körüljárható volt

. Györffy kutatási tapasztalatait figyelembevéve bizonyos, nogy az utóbbi ábrázolás régebbi típusú középtözhelyet rögzített. Az alaprajzok föltüntetik a szobai boglyakemencéket is, de a kemence szája előtt egyetlen konyhában látható hosszúkás padka. Kiss Bálint rajzai az 180G tájáig fennállott, illetőleg utána készült szentesi épületek jellegét mutatják, így csaknem egykorúak szegedi archivális forrásainkkal. A századfordulón és a 20. század elején, amikor a népélet fényképezése - főleg dokumentálás céljából, de témakutatásokhoz kapcsolódva is - megkezdődött, Hódmezővásárhelyen Plohn József, Szegeden a múzeum megbízásából több hivatásos fényképész készített házfctókat. Plohn olyan négyzetes, hasáb alakú középtűzhelyet örökített meg, amilyeneket a 19. század elejéről való szegedi alaprajzok és Györffy István bihari fényképei mutatnak. Más formájú középtűzhelyeket rögzítettek Szeged-Alsóvároson g és Tápén 1908-ban. Ezek nem négyzetes hasáb alakúak, hanem oldaluk tagolt, igényes kivitelről tanúskodik. Kisebbek is, mint a 19. század első feléből dokumentált tűzhelyek. Hasonlók a 19. század közepén készült kecsg keméti középpadka-ábrs-íslasához , melyhez Vahct Imre hozzáfűzte: a konyha "padkája, tűzhelye sok háznál oly idomosan van fölállítva, mint valami áldozó oltár..." Az 1960-as években Kiskunmajsán a kecskemétihez és a szegedihez, tápaihoz hasonlóan tagolt, keskeny középtűzhelyét találtam, amiből arra lehet következtetnem, hogy a Duna-Tisza közén a tűzhelynek igényesebb kivitelű formái alakultak ki, mint a Tiszántúlon. Ez a formai igényesség valószínűleg kapcsolatos a táj népességének parasztpolgári fejlődésével, ízlésével - ami Szeged mellett a mezővárosokra: a "három város"-ra, Halasra, Fé-