Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Adatok a 18-19. századi alföldi ház konyhai tüzelőberendezéséhez

Duna-Tisza közén Kecskemét, Kunszentmiklós, Halas, Szánk, Majsa, Szeged és Tápé a biztos támpontok elterjedéséről. Bizonyos, hogy célratörő forráskutatással és módszeres terepmunkával a középtűzhely még számos településről földeríthető. Lássuk először szegedi és Szeged környéki előfordulásait. A 18. századi szegedi katonai és polgári épületek tüzelő- és fűtőberendezéseit Cs. Sebestyén Károly vizsgálta a múzeumban fennmaradt egykorú rajzok alapján. A legkorábbi rajz 1750-ből, a legkésőbbi 1776-ból való. Cs. Sebestyén fontosabb következtetéseit az alábbiakban 4 foglalhatom össze: 1. Az 1770-es években a várbeli és a palánki /belvárosi/ épületek konyhája két részre tagolódott: egy elülső, mennyezetes és egy hátulsó, padiásolatlan részre, mely utóbbi fölé "sátor alakú" nyitott kémény borult. Utóbbi volt a főzés helye, a tulajdonképpeni konyha. A két részt kb. a helyiségek közepén vastag, mennyezet alatti gerenda választotta el. 2. A nyitott kémény alatt, a konyha hátsó falához simulva hasáb alakú, asztal magasságú tűzhely helyezkedett el, amelyet legtöbbször téglából, olykor földből és vályogból építettek. A főzéskor, sütéskor keletkező füstöt csonkagúla alakú vagy dongaboltozatos kémény vezette el. 3 . A rajzokon ábrázolt 31 lakás közül 4-ben mutatott ki négyszögletes konyhai sütőkemencét. Kis méretükből Cs. Sebestyén arra következtet, hogy nem kenyérsütésre, hanem pecsenye- és tésztafélék sütésére szolgáltak . 4. Külön épített katlant csak a várparancsnok és az orvos házában talált, ami szerinte arra utal, hogy újítás lehetett. A többiek láncon függesztett bográcsban