Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Adatok a 18-19. századi alföldi ház konyhai tüzelőberendezéséhez

juhász Antal: ADATOK A 1B-19. SZÁZAGI ALFÖLDI HÁZ KONYHAI TÜZELŐBERENDEZÉSÉHEZ A középpadkás tűzhelyet szakirodalmunkban először Györffy István írta le a Nagykunságról és 'környékéről.

1 Kutatásai szerint a padkás tűzhelyeknek gyűjtőterületén két típusa volt: 1. régebben a kerek, körüljárható padka a konyha közepén helyezkedett el, majd a hátsó falához került. Ezekben a konyhákban másféle tűzhelyet nem készítettek; 2. A kemence szájánál 2-3 arasz széles, 4-5 arasz hosszú padka épült, egy szintben a kemence fenekével. Ezen a padkán rendszerint katlan is készült. Györffy megjegyzi, hogy föltűnt a konyhai tűzhely harmadik változata, mely voltaképpen a két típus egyesítése: itt a pitvar közepén vagy a konyha hátsó falához épült padkán kívül a kemence szája előtt is készült tüzelópadka, katlannal. Tapasztalatai szerint ezek a nyílt, padkás tűzhelyek Hajdú megye déli részén és Bihar megyében voltak elterjedtek. Még századunk elején Debrecenből Ecsedi István, az 1930-as években a Békés megyei Dobozról Gunda Béla, utóbb a Tiszántúlon Szűcs Sándor, Dankó Imre, Dám László, Filep Antal, a Duna-Tisza közén Tálasi István, Barth János, Égető Melinda, Sztrinkó István mutatta ki a középpadkás tűzhely meglétét. Magam Szeged határában, Tápén és Apátfalván találtam középpadkás nyílt tűzhelyet, archívális forrásaim pedig Szegedről és Hódmezővásárhely3 ről igazolják 18-19. századi előfordulását. Az eddigi kutatások alapján széles elterjedésterület rajzolható meg: a Tiszántúlon a Hajdúság, Debrecen és Bihar, a Nyírségnek az előbbiekkel határos déli része, a Sárrét, Szentes, Hódmezővásárhely, Apátfalva, a