Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Az állattartás szerepe Szeged mezőgazdaságában 1850-1914 között

ta, ssimmentáli és svájci tenyészbikákat, a marhat eriy észt és javítása érdekében. Ismert, hogy a dualizmus korában a kormányzat egyoldalúan a lótenyésztést támogatta. Szegeden 1874-ben hoztak létre lóállitási és -tenyésztési bizottságot, amely 6 tenyészmént szerzett be. 1333-ban a törvényhatósági bizottság két külterületi méntelep létesítéséhez kért állami segítséget. Mivel a támogatás késett, és a városi közgyűlés nem szavazta meg a szükséges költségeket, ezért a két íedeztetési állomás csak a két külterületi közigazgatási központ létesitése /1892/ után épült meg. 1909-ben a városi tanács 15 fedező ménnel tájfajta-tenyésztést kezdeményezett, amely a munkabíró és katonai célra is alkalmas Nónlusz tájfajtájának kitenyésztésére irányult. Szegeden 1870-ben irták össze a legtöbb juhot, amikor Magyar-országon is minden idők legnagyobb juhállományát vették számba. Ezután negyedszázad alatt az ország juhállománya csaknem a felére, a szegedieké 36 %-ára csökkent. A század végén a hanyatlás megállt, s a helyi állomány 24-26 ezer db között állapodott meg, miközben egyre kevesebb juhot legeltettek a jcözlegelőn. A juhtartás a tanyai gazdaságokban továbbra is jövedelmező veit. A szakirodalom a tenyésztés főcéljául a gyapjúnyerést emeli ki, de a paraszti juliászatokban fontos szerepet játszott a tejhaszon, kisebb mértékben a bárányszaporulat értékesítése is. 1870-ben az állományt kizárólag magyar juhok alkották, 1911-re viszont teljesen tért hódított a merinő birka. A sertéstenyésztés Szegeden a dualizmus korában vált fejlett és jövedelmező ágazattá. Rókus városrészen az 1895» évi sertésvészig 20-25 család foglalkozott iparszerű hizlalással. Korszakunkban a balkáni eredetű mangolica zsirsertést kedvelték, 1911—ben az összeirt állománynak csupán 4,3 %-& volt hussértés. "Lúd, pulyka, csirke a városban, főképp a tanyákon nagy