Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: A terhességgel kapcsolatos szokások Makón

Markos Gyöngyi : A TEPJHESSÉGGEL KAPCSOLATOS SZOKÁSOK MAKÓN Az emberélet első fordulójával kapcsolatos hagyományok makói gyűjtéséből most a terhességgel kapcsolatos szokásokat mutatom be. A gyermek a hagyományos paraszti társadalomban fontos volt a családban. A múlt század végén még Makón is általános volt a 8-10 gyerek egy-egy családban. Az I. világháború után már a gyermekek számának zuhanásszerű csökkenése figyelhető meg. Bizonyításul csak néhány számadatot emlitek: 1890-ben 1400 volt az élve született csecsemők száma, 1912-ben 1137, 1922-ben 868. A terhes asszony életmódja, helyzete, a megőrzött szokások is tükrözik ezt a jelenséget: az idősebbek visszaemlékezései alapján a múlt század végének szokásvilágába is bepillanthatunk, de adatközlőink többsége már a modernebb szemléletek képviselője volt. Általában a házasságkötés után egy évre megszületett az első gyermek. A fiatal menyecskét figyelte környezete és különböző, véletlenszerű jelenségekből következtetett a közeli gyermekáldásra. Ha egy társaságban földőlt a pohár, akkor már mondták: "Körösstölő lössz hamarosan". Hasonló következtetést vontak le abból is, ha a gólya megjelent. Átvitt értelemben a terhesség jelzésére is használták azt a kifejezést, hogy "gólya röpdös a háztetőn". Előfordult, hogy a fiatalasszony első alkalommal csak akkor vette észre, hogy terhes, amikor megmozdult a magzat. A családban nem készitették föl a lányokat a házaséletre, nem tartották fontosnak és illőnek erről beszélni. Általános vélemény volt, hogy "maj mögtanújja a maga nyomorúságán" ill. "megtanítja a sors". Ha társaságban akkor merült föl ilyen