Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.
NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: A terhességgel kapcsolatos szokások Makón
téma, amikor gyerek is volt ott, a magukról elfelejtkezőket igy figyelmeztették: "Kern hallgatunk? Cserepes a ház!" A terhesség legbiztosabb jele, hogy "elmaradt neki az a havibaja". Ezen kivül a hányás, rosszullét, a különböző szagoktői való irtózás jelezte a menyecskének, hogy "másállapotban van". A környezete számára pedig föltűnt, hogy "kitarkult az arc", meg "fotósak vótak" a fiatalasszonyok. A tapintatos érdeklődő ilyenkor megkérdezte, hogy "köll-e még mosni azt a havi ruhát?" Amikor az asszony már biztos volt abban, hogy teherbe esett, legelőször vagy a férjével, vagy az édesanyjával tudatta az állapotát. Másnak nem is szóltak róla, úgy tartották, majd kitudódik, ha meglátszik. Érdemes külön figyelmet forditani arra, milyen változatos és választékos szavakat használtak Makón a terhesség kifejezésére. Mondták azt, hogy "mán úgy vagyok", "úgy maradtam", "másállapotba", "boldog-", "áldott-" vagy "olyan állapotba" került a menyecske. Az "állapotos" és "várandós" kifejezések mellett ismert, hogy "örömöknek nézek elibe", "mosmán nem vagyok magam", valamint a "bölcsőre hizik" megnevezés is. Gyakran emlegették úgy a gyermekáldást, hogy "amikor a hatodikkal járt", ill. "első terhes vótam", vagy "mögszaporodott a család", ill. "gólya repdös a háztetőn". A terhesség közlését nem tartották különösen fontos eseménynek. A terhességet nem szégyellték, természetes állapotnak fogták föl, amiről beszélni nem szokás. Olyan esetben szégyellték csak, ha valakinek nem volt férje, későn született gyermeke, vagy már nagyon sok gyermek volt otthon. Ez utóbbi eset sem vonatkozik mindenkire. Egyetlen adatközlőtől hallottam, hogy valaki "takargatta. .., hogy ne láccódjék rajta", aminek következtében formátlan családja született. A másállapot titkolásával kapcsolatban még fellelhető az a hiedelem, hogy ha titkolja valaki a terhességét, akkor kuka /néma/ lesz a gyermek, vagy másik