Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.
NÉPRAJZ - Horváth Dezső: Gelegenye kettő
szépen illik ré a folytatás is. Az. hogy mind a kettő meddő. Akkor is, ha .jóval később azt mondogatja a lucázó, hogy fúrú- jck úgy álljon a fába, mint a pöcsöm-tököm a lányba. Akié elsápult, annak nem szokott sikerülni az ilyesmi. Még izgalmasabb a kérdés: hogyan jön ide a gelegenye? Egyszeresek azt hallja az ember, szintén a rádióból, hogy nem gelegenye, nem is galagonya, hanem valami galamonya-féle van a második sorban. Hát ez ugyan mi lehet? Nyilván eltévesztette, aki mondta. De tévedhet az, aki még látott gelegenyét? Föltehető, hogy nem. Akkor viszont mi lehet a galamonya? Tessék szépen asztalhoz ülni és következtetni. A monya nagyon is ideiilik, erre már lehet "ráütni", hogy nekem is van kettő. A régi nyelvben nagyon elterjedt, szinte általános volt, és leginkább tojást vagy tojáshoz hasonlót jelentett. Erre utal a tyúkmony-tikmony alak csakúgy, mint gyerekkorom figyelmeztetése: kiláccik a monyad. Olyan fiúra mondták, akinek ültében a gatyaszárán be lehetett látni. Ezen a nyomon már el lehetne indulni, ha tudnánk, mi az a gala-, aminek monya van, mégpedig kettő. Nem lehet az mondjuk galamb? Amelyik tojik, kettőt tojik. Ez bizony meglehet, de akkor miért nem mondja ki? Azért talán, mert érvényesül itt is nyelvink fukarsága? Ha sok a mássalhangzó, egyet-kettőt elharap belőle. Csakhogy megeshet, hogy igy az egésznek nem lesz értelme. A monya kiveszett a nyelvből, a gala- se érhető, legyen helyette inkább galagonya vagy gelegenye. Föltételezésnek egészen szép ez, de be kéne bizonyitani. Rakhatnánk a galamb elé csillagot is / x galamb/, hogy föltételezett alak, de vágjunk bele, nézzük meg az egész gyűjtést. Hosszú a 36O lap, ne csüggedjünk mégse, hátha rátalálunk. Fokozza a gondot, hogy legtöbbször iras- és illemtudó értelmiségiek vetették papirosra a mondókát, kipontozva olyan részeket is, amit a szókimondó tudomány régóta nem pontoz ki. Nem is vették észre mindig a kiejtésbeli ráutalást, inkább rontott