Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

SZEGEDI PORTRÉK - Gáspárné Zauner Éva: Kerényi Károly szegedi évei

latt, 1942-ben. Apollon két arcát ő maga vonatkoztatta egyéniségére. Az egyik a hattyú, mint a .szellemi tisztaság és igényesség jelképe, a másik a farkas, a könyörtelenség minden középszerűséggel szemben. Saját maga vallotta programjának: "A magunkban hordott értéket értéknek tudni, farkasnak lenni a szellemtelenséggel szemben és hattyúnak a szellem legfőbb tisztasága előtt." Vinkler László három képet festett Kerényiről. Két vázlatosabb tanulmányt, amelyeket Kerényi maga nevezett el haty tyú- és farkasképnek és egy nagyszabású portrét. Farkasképén markánsan, fölényesen néz maga elé, hattyú-képén viszont fejét lehajtva elmélkedik, homlokán megcsillanó fehér fényekkel. A portré mintegy szintetizálja ezt a két aspektust s ugyanakkor többet is ad. Az ábrázolás teljesen reális, mégis szinte jelkép erejével idézi Apollont és kópé testvérét, Her mészt is. Hermész és Apollon - a görög mítoszok két szélső pólusa Igy irt erről ő maga: "Az igazi mitikus alakok realitások, amelyeket a tudomány a világ különböző aspektusaiban ismerne' föl." Hermész alakja Kerényi interpretációjában - "tudatosan a határán áll a titán! - erőszakos világnak, amely már nem isteni, de nem Is lépi át ezt a határt. Hermész alakja vezeti a kutató tudóst is - Kerényi szavaival: "Talán azért lebeghet Hermész oly meggyőzően előttünk, vezethet bennünket saját útjainkon, mutathat aranyló kincseket minden találó és rabló szellemtől áthatott pillanatunkban, mert világosságát mlbelőlünk, vagy pontosabban általunk meriti, ahogyan vizet is egy kútból, vagy pontosabban egy kúton át nyerünk a világ sokkal mélyebb mélységeiből." /Hermész, a lélekvezető/ Kerényi 1943-ban Svájcba költözött. Egy levelében irta: "Itt, ennek a nagyon jómódú és polgáriasult országnak a biztonságából néha szinte nosztalgia fog el a szegedi világ homokja, a puszta füstje után." Mindvégig törődött azzal, hogy művei eljussanak Magyarországra, hczzá pedig megérkezzenek a