Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Hunkori kézi őrlőkő Nagymágocsról

A késimalmok egyes tipusai szinte a mai napig használatban maradtak néhány területen. Á néprajzi szakirodalom a régészetihez képest osszehasonli

thatatlanul gazdagabb. Selmeczi Kovács Attila 19Sl-ben megjelent összefoglaló munkájában mégis igy fogalmaz: "A recens anyagra támaszkodó ... áttekintés .. a késimalom történeti rétegeinek, szerkezeti alaptípusainak pontosabb körülhatározásához kivan hozzájárulni. Ilyen jellegű eszköztörténeti- néprajzi elemzéssel a külföldi kutatás is adós."

5 A kézimalmot megelőzően az őrlés eszközei a gabonatermelés kezdetétől a lapos alsó őrlőkő és a hozzá tartozó, közel gömbölyű alakú, marokba illő felső őrlőkő voltak. Gunda Béla kutatásai szerint használatuk az Alföldön egészen a 19. század elejéig követhető. A Kárpátokban pedig még anyaggyűjtése idején/az 1950es években/ is sótörésre alkalmazott mindennapi eszköz." A kézimalcm megjelenésének idejét és helyét a kutatók különbözőképpen határozták meg. Az ókori irők a felfedezést az etruszkoknak tulajdonították. Ma már biztosan tudjuk, hogy a Kárpát-medencében elsőként a kelték használták és ők terjesztették el Európaszerte.' Tőlük vették át a rómaiak, és minden valószínűség szerint közvetítésükkel került az eszköz az alföldi szarmatákhoz. A római kézimalmokkal több feldolgozás is foglalkozik.

0 Az Alföldi Barbaricummal szomszédos Pannónia provinciában is gyakori leletnek számit, ami nem meglepő, hiszen forrásokból tudjuk, hogy a légiókban 10 katona ellátására biztosítottak egy kézimalmot. A római kézimalmoknak több típusa ismeretes. A mágocsi őrlőkőlelet a legegyszerűbb tipusokkal rokon: a fel só domború és az alsó homorú kő együtt alkotja az eredeti szerkezetet. A gabonaiparban használatos szakkifejezések szerint: "a kőjárat az alsó padkcből és a felső forgőkőből áll." A régészeti szakirodalom gyakorlatával ellentétben a továbbiakban mi ezeket a közérthető és szemléletes szakkifejezéseket használjuk*