Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Markos György: Keresztelői szokások Makón

Ilyenkor elmaradhatatlan volt a bor, vigadtak, vicceltek, tréfálkoztak, a keresztapa vezetésével koccintottak az újszülött egészségére, miközben különböző jókívánságok hangzottak el: "Isten éltesse!", "nagyra nőjön", "szerencséje legyen!", "nagyra nőjön a kisbaba, erővel, egészséggel!" A hosszú ideig tartó, sok vendéget és zenészt is meghivó keresztelőt a legújabb idők szokásának tartják. Nagy, lakodalomnak is beillő keresztelőt általában az első gyermeknek, fiúnak tartottak, a többi gyerek keresztelésére csak ebédet készitettek. Nem találkoztam e környékünkön általánosan ismert /Szőreg, lápé, Vásárhely/ csök elnevezéssel a keresztelői lakomára vonatkozóan. A keresztszülő legfontosabb feladata a gyermek keresztvíz alá tartása volt, amellyel sajátos viszony alakult ki a gyermek és a keresztszülők között, valamint megváltozott a szülők- keresztszülők egymáshoz fűződő viszonya is. Ennek a sajátos viszonynak az ismertetése újabb előadás témáját jelentheti. Jegyzete k 1. Makó Várcs Levéltára, Polgármesteri Hivatala - V. 1017/876 2. Lele J. - 'Waldmann J, : Hagyomány világ. In: Tápé története és néprajza. Szerk.: Juhász Antal, Tápé, 1971. /573-628/ 589. 3. Sálint 3.: A parasztélet rendje. In: A magyar nép. Szerk.: Bartucz Lajos, Bp. 1943. /201-249/ 209. 4. Erdei F.: Város és vidéke. Bp. 1977. 315.