Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Szücs Judit: A társadalmi rétegződés és táplálkozás összefüggése Szentesen

az Ormányságban és a Sárközben tapasztaltaknál, A református nagygazdák között előfordult, hogy nem nősültek; testvérjükkel, cselédjükkel laktak, éltek, hogy házasodással a birtok ne aprózódj

on. Egykézésként értelmezem a döntően katolikus Alsórét nevű határrészen tapasztalt jelenséget. A mai 50-80 éves kisparasztok családjában még 6-10 gyerek nőtt fel. Ezekben a családokban egy-egy fiú agglegény maradt. Ez a jelenség az egykének a paraszti létben ösztönösen, éppen kialakult formája. A földnélküli mezőgazdasági munkát végzők legkötöttebb, legalacsonyabb szintje az uradalmi cselédeké.

1

^" A derekegyházi uradalom csalódéi számára a legközelebbi piac, vásár és bolt Szentesen volt. Ebbe a városba jártak a kommencióba kapott, termelt vagy cserélt élelmen, használati eszközökön kivül vásárolandó holmikért. Egy részük fokozatosan betelepült a városba. A kommenciót természetben kapták, tehenet, disznót, aprójószágot és méheket tarthattak. Egy konyhára két család, egy szobában egy vagy két család lakott. Az Illyés Gyula és Kovács Imre által bemutatott cselédeknél jobban éltek. J Hem éheztek, bár az állattartás jogával élve is a nagy létszámú, 8-10 fős családokban kevés hús, tojás, cukor és gyümölcs jutott. A rántott húst, fasirtot nem ismerték. A többi étel megegyezett a gazdacsaládokban készítettekével. Eltérés a készítés gyakoriságában és az egy személyre jutó mennyiségben volt. A néhány holdas felsőpárti református és a földtelen berki parasztember is elment részért aratni, csépelni, kukoricát kapálni és törni. Vagy kommenciót, vagy kosztot kapott. A gazdák egy részénél mennyiségben és minőségben is megfelelő ételt kapott. A kása és a tarhonya rendszeresen előforduló étel, főként vacsora volt. Csépléskor a munkásaival együtt dolgozó, magára adó gazda disznót, birkát vágott, de "az a