Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Szücs Judit: A társadalmi rétegződés és táplálkozás összefüggése Szentesen

száznegyven hold fődes ember, az csak tarhonyát, ceisztát főzött ..." "A cselédnek külön főzött" - emlékszik Erdőháti Hagy Antal. Nagygazda-családok között két változatot találtam. Az egyikben földvásárlásra takarékoskodó gazda nemhogy a cselédnek, de a családjának is kimérte a szalonnát, a másikban a megállapodott gazda nem mérte ki az elfogyasztható ételt, nem főzött külön a családnak és a béreseknek, részeseknek. A katolikus kisériek és a Berekben élők szegényparasztok voltak. Ami a ház körül megtermett gyümölcs, zöldség, aprójószág, azt eladták a piacon, legalábbis a javát, részesnek vagy béresnek álltak, kubikosnak mentek. A kubikosok és a cserepesek /a szentesi cserepesek a hód farkú cserép mesterei voltak/ táplálkozása is a cimben megjelölt témakörhöz tartozik, de ennek az előadásnak a keretébe nem fér bele. Más vidékeken a csőszök és a pásztorok ételei és a hozzá fűződő szokások tartalmaznak archaikus, pontosabban a többiekénél archaikusabb vonásokat. Szentesen a távolságok rövidsége miatt ezt nem találtam, hiszen a szóbeliséggel utóiérhető időben az emiitett foglalkozásúak vagy hazajártak ebédelni vagy kivitték nekik az ebédet. Befejezésül a következőképpen összegezhető a cimben jelzett kérdés. A vizsgált rétegek közül a kis- és középparasztok, nagygazdák táplálkozása hasonló. Nagyobb eltérés az ünnepi étkezésben volt. Ott is élesebb választóvonal a földnélküli és néhány holdas parasztemberek éa a többi réteg között húzható. A béreseivel és a részeseivel együtt dolgozó gazda legtöbb esetben ugyanazt ette, legfeljebb külön teritettek. A több száz holdas birtokos tartotta a legnagyobb távolságot a nála dolgozóktól, amely a táplálkozásban is kifejeződött. A két fél táplálkozása lényegesen eltért a nyersanyagok arányában és ebből következően a fogásokban és az étkezési szokásokban.