Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csongor Győző: A készülő Jókai-növényszótárról

lattani jellemzései/ - ha nem is mind saját megfigyelésein alapulnak -, többnyire helytállóak. Jókai sokat foglalkozik hazai növényeink /pl. az akác, burgonya/ eredetével, azok származásának körülményeivel. Megirja, mikor és honnan kerültek virágaink hazai földbe. 3ár néhol téved, amikor pl. Eánfi Dénes várának virágai származásáról ir /Hortensia/. Jókai nemcsak a környezetet, hanem a kort is tudja jellemezni növényeivel. Mesteri módon rajzolja meg, hogy a XVII. század háziasszonyának miből állott a "liktériuma". Természetes, hogy sokszor elragadja költői fantáziája. Nem elégszik meg Orbán Balázs székelyföldi leírásaival, vagy Ipolyi Arnold Magyar Mythologia c. munkájával. Régies, maga alkotta neveket ad növényeinek. "Az egész az északi pólusig" c. regényében fantasztikus '^megfigyeléseket" ad egy odatévedt matróz szájába. Természettudományos tévedések is vannak itt bőven, pl. kideríti, hogy az állat hamarabb jelent meg a földön, mint a növény. Kritikusai ezért ugyancsak tudatlansággal vádolták Írónkat, de megfeledkeztek arról, hogy ezek a fantasztikus valótlanságok csupán egy élclap, az "Üstökös" számára iródtak. Nagyon sok kedvenc növénye, azoknak népies neve gyakorta szerepel müveiben. Ezek gyakoriságát igyekeztem szótáramban kimutatni. Nagyon sok növényneve azonban ezután is rejtve fog maradni a kutatók előtt. Jókai nem volt botanikus. Sem növényföldrajzzal nem foglalkozott. Igy előfordulnak helyenként olyan növények,

/pl. a Pertő-tó környékén a havasi cirbolyafenyő * Pinus cembra/j amelyeK azon a helyen sem akkor, sem most nem létezhettek. Leir sok olyan gyümölcsöt, -amelynek létezését, vagy eredetét ma sem tudjuk megállapítani. /Pl. a "formozai szilva"/ Jókai mentségére szolgáljon, hogy amikor csodaszép leirás;-í-c megszülte, nem gondolhatott arra, hogy ezzel vihart fog kavarni a későbbi "szakemberek" között. Ő mesemondó volt, neki elsősorban a gyönyörködtetés volt a célja.