Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nagy Vera: Hódmezővásárhelyi céhbehívótáblák

Nagy Vera: HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI CÉHBE

HIVÓTÁBLÁK A céhszervezet első csirái Magyarországon a 13. században mutathatók ki, szélesebb körű elterjedése azonban, csak a 15. században következett be. Az ipar fejlődését az alföldi és dunántúli területeken a török hódoltság nagymértékben visszavetette. Itt a lakosság önellátásra rendezkedett be és csak a török kiűzése után, a felszabadult területek be népesedésévé 1 indult meg a céhek szerveződése, utóvirágzása. Abban az időben, amely egyben bomlásának kora is, hiszen Nyugat-Európában ekkoriban már megszűnőben voltak. 1 Néhány mezővárosunkban, igy pl. Hódmezővásárhelyen a török kiűzése után alig egy-két évtizeddel alakultak meg az első céhek, először 1714-ben a csizmadiáké és a szabóké. A csizmadia-céh szabályzatát a nagykőrösiektől vette át, azok pedig a budai csuzmadiák 1695. évi kiváltságát kapták meg. A szabók szintén a budai szabók 1695. évi artikulusait vették át. Az 1720. évi hódmezővásárhelyi összeírásban 12 mesterember szerepel: csizmadiák és szabók. 1755-ben 67, 1770-ben 113, 1771-ben 124, 1788-ban pedig 208 mestert tartanak számon. A 208 mester közül 42 csizmadia, a takácsok száma 31, a szűcsöké 29, a szabóké 24, a kovácsoké és kerékgyártóké 2l, a molnároké 17, a lakatosoké 9, az asztalosoké 8, a fazekasoké 8, a vargáké és a kereskedőké 7-7. A mesterek számának növekedése is mutatja, hogy a hódoltság korát követő békés időszak lehetőséget teremtett az ipar fejlődésére, s igy Vásárhelyen a 18. században a céhek száma 7-re nőtt. A csizmadiákat és a szabókat követően a timárok alapitották meg céhüket 1733-ban, a szűcsök 1768-ban, a takácsok 1773-ban, a magyarszabók, szűrszabók és paplanosok 1776-ban, az asztalosok, lakatosok, kerékgyártók és ko-