Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

NÉPRAJZ - ifj. Lele József: Gyöngyösbokréta Tápén

később, 1933-ban érkezett a tápai elöljárósághoz. A levélben közölte érkezésének idejét, egyben azt kérte a falu vezetőitől, hogy szeretné megismerni a falut: népét, viseletét, hagyományait. Paulini konflissal érkezett Tápéra. A községházán Deák László jegyző, Boga Dezső orvos, Boqoss Béla esperes, Csóti Mihály kántortanító, Lele József tanítóképzős növendék és Bodó Mihály községi tisztviselő fogadeák. Érkezését természetesen kidobolta a kisbíró is. "Közhírré tétetik a lakosságnak, hogy egy budapesti úr, nevezőit Paulini Béla művelődésügyi mögbízott /Az adatközlő, volt bokrétás Molnár Dózsef szavaival főhajjakend/ itt van Tápén. A főjegyző úr, a kántor úr, de az imént mondott Paulinyi úr is azt kéri, hogy aki tud és szeret táncolni, az máma este a Hangyába a legszöbbik ruhájába jelönjön mög, mert bokrétás táncosokat válogatnak. Gyűjjenek el legényök is, lányok is, mög minél több házas is." Vasárnap volt. Este, a vecsernye után megtelt a Hangya kocsma bálterme. Paulini először a muzsikusokat hallgatta meg, akiktől azt kért©, azt muzsikálják, amit lakodalmakban szoktak. Ezt követően kérte a szép viseletben összegyűlteket, hogy táncoljanak. T

— ok Lajos és jegyese, Nyinkó Drzsíke voltak az első táncosok, pár pillanat múlva táncra kerekedett mindenki. Paulini egy székről nézte őket. Amikor vége lett a nótának /ebben volt lassús és firsses/

, akkor kiválogatott közülük 8 párat, s kérte, hogy a legközelebbi nótára csak ők táncoljanak. Paulini ismét fölállt a székre, "összeráncolta a szömit, azt úgy nézött bennünket". Észrevette, hogy némelyik pár a csárdásnak egy számára ismeretlen változatát járja. Lelépett a székről, hogy közelről láthassa a különös táncot. Ez a tánc volt a tápai döbögős

.amelyet Lakatos Károly darudöbógösnek jegyzett le. A zenészek pattogós zenéjére Tápén marsolóst jártak, ez is nagyon tetszett a vendégnek. Sőt az is, hogy a tapsiak szépen dalolnak tánc közben, s hogy tánc közben haladnak ide-oda, nem