Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

NÉPRAJZ - Felföldi László: Adatok a deszki szerbek esővarázsló szokásairól

édesanyja is fölbiztatták a gyerekeket, hogy csináljanak dodolét. A gyerekek a óodoie énekét és magát a játékot már ismertek idősebb testvéreiktől s kis összebeszélés után ráálltak a dologra. 1926-ban a dodcléban 7 gyerek : Rádity Emil 11 éves fiú, Novkov Mladen 10 éves fiú, Csevrgov Millos 11 éves fiú, Brcan Angelina 11 éves lány, Adamov Milo 10 éves fiú, Gyukin Tódor 9 éves fiú és Brcan Milutin S éves fiú vett részt. Egy-két kivétellel mind kevés földű szerb családból származtak. Meleg idő lévén, kis fekete klottnadrágba.n, fehér ingben indultak, hogy virágzó bodzaágakat szedjenek a temető szélén. A dodole szerepét különösebb rábeszélés vagy sorsoiás nélkül vállalta el Novkov Mladen. A vonzerő abban volt, hogy a dodolenak a kapott javakból kétszer annyi jutott, mint az egyszerű kisérőknek s ez némiképp feledtette a hidegvizes locsolás okozta „megpróbáltatásokat". A dodole öltöztetése a visszaemlékezés szerint Novkov Mladenéknál zajlott. Novkov Mladen derekára, nyakára és fejére zöld ágakboi madzaggal kötött lombruhát tettek, úgy hogy csak a szeme látszott ki alóla. Az esőkérő játékot a saját utcájukban, az akkori Hetes utcán kezdték el, amely ma is a vasút felöli legszélső utca a faluban. A házhoz érve a kapuban zörögtek, maja a kijövő háziaktól engedélyt kértek a játék bemutatására. Az udvar közepére állva a dodole a földre guggolt, a többiek pedig kört fogva körülötte, elkezdték az éneket. Az ének hangjaira a jobb kezük felé indultak el a negyedes lüktetésű egvszerű lépésekkel. A dal szövege magyar forditásban a következőképpen szólt: ül a doda a szántásban, oj dodole, oj dodole. Kelj fel a szántásból! Menjünk a mezőn át! A mi dodánk kéri az istent. Hogy adjon nekünk lassú esőt, " Hadc nőjön a kukoricánk, A kukoricánk, a búzánk,