Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

NÉPRAJZ - Felföldi László: Adatok a deszki szerbek esővarázsló szokásairól

ban teljesen a cigányság kezébe került át. Hasonlóan nyilatkozott üankovic Danica és Dankovic Ljubíca szerb kutató testvérpár 1949-ben a Bánát néptanchagyományának ismertetéseké r. Dél-alföldi gyűjtőmunkánk során mi is nyomára akadtunk e szokásnak. Tapasztalatunk szerint az esőkérés énekes-táncos formája ismert volt korábban /a századforduló táján/ minden Maros menti szerb községben. Közülük legtovább s leggazdagabb formában Magyarcsanádon és Deszken maradt fenn. Magyarcsanádon a román-cigány lányok és asszonyok még az 1960-as években is eljártak aszályos időben esőt kérni román nyelvű énekükkel s útjuk során nem csak a román, hanem a szerb házakhoz is betértek. Szerb környezetben s szerb résztvevőkkel e szokás legtovább Deszken élt. A továbbiakban tehát e falu esőkérő szokását ismertetjük. Deszken az esőkérő szokást "dodole" névvel a mai legidősebbek és azok szülei is ismerték. Bár a 18. századból semmi emlék sem maradt ránk e szokásról a Maros mentén, mégis feltételezhetjük, hogy a dodole Deszken nem újkeletü, hanem korábbi lakóhelyükről magukkal hozott hagyomány. Legutoljára az 1930-as évek elején fordult elő. A dodole 1920-as évekbeli formáját most egyik legjobb adatközlőnk, Novkov Mladen visszaemlékezése alapján mutatjuk be. Novkov Mladen ma 67 éves. Korábban gazdálkodott, majd a szegedi Tejipari Vállalatnál dolgozott s onnan ment nyugoijba. Szép hangjáért, nótás kedvéért, vidám kedélyéért sokan becsülik a faluban. Ma is a templomi kórus tagja. Ó az 1920-as években többször vett részt az esőkérésben és 1926-ban ő maga voit a "dodole", a zöld ágakba fölöltöztetett figura. Visszaemlékezése szerint az 1926-os év tavasza igen száraz volt. Húsvét után hetekig nem esett. Az idősebbek az egyházgondnok vezetésévei kérték a pópát, hogy énekeljenek h templomba" az esőért, de az éneknek nem sok foganatja volt. Akkor az asszonyok, közöttük Novkov Mladen