Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

MŰTÁRGYRESTAURÁLÁS - T. Knotik Márta: Egylapos, kétoldalú zászlók restaurálása

szen ezek a 18-19. század fordulóján készült zászlókra éppúgy vonatkoznak - azok selyemszövete mégis ellenállóbb volt az idővel szemben. A szegedi céhzászlók már a múlt század utolsó évtizedében szomorú látványt nyújthattak, mert továbbmentésükre két neccháló közé varrták és igy tárolták őket. Ezt a tényt Reizner Dános, a tárgyak első leltározója is fontosnak tartotta, mert a leltárkönyvbe részletesen feljegyezte. A necchálós eljárás megmentette ugyan a zászlókat a teljes széthullástól, de egyben szövetét tovább rongálta. Mozgatáskor és rúdra csavaráskor a zászló és háló külön mozgott, igy az időn kivül, a madzagháló szinte szétmorzsolta a gyenge damasztot . Ebben az állapotban és ezen tulajdonságok tényében a restaurálásnál arról kellett dönteni, hogy a zászlókat veszni hagyjuk vagy bizonyos megalkuvásokkal átmentjük az utókor számára. A megalkuvás lényege, hogy a zászló textilfelülete egyoldalassá válik ugyan, de olyan erősitést kap, mely elbirja a függesztett kiállitást is. Az igy fonákoldallá vált másik oldal megőrzi, a szakember számára tanulmányozhatóvá hagyja a festményeket és feliratokat. A céhzászlók esetében a szakemberek a műtárgy megmentésének ezt a lehetősegét választották az enyészet helyett. Restauráláskor természetesen felhasználtuk eddigi, másfél évtizedes zászló-helyreállitási tapasztalatainkat, melyek többféle megoldású, de egylapos zászlókra vonatkoztak. Helyreállításaik menetéből itt csak a döntő lépésekre hivjuk fel a figyelmet, jelezve, mikor melyik restaurátor művelete következett . 1. A majdani szinoldal megválasztása: ez a történész és restaurátor kczos feladata. Eseteinkben az ábrázolás, a mesterség szimbóluma aöntott. 2. Ekkor került sor a Képek levédésére, mivel a vizes tisztítás mellett kellett döntenünk. Ezt nemcsak a zászlók