Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

MŰTÁRGYRESTAURÁLÁS - T. Knotik Márta: Egylapos, kétoldalú zászlók restaurálása

Knotík Márta: EGYLAPOS, KÉTOLDALÚ ZÁSZLÓK RESTAURÁLÁSA A zászlók helyreállítása évtizedek óta foglalkoztatja a textilrestaurátorokat. Mivel a magyar múzeumok is igen sok zászlót őriznek és ezek állapota . állandóan romlik, a megoldás egyre sürgetőbb. A legnagyobb problémát jelentő egylapos-kétoldalú zászlók restaurálásának megoldásával a szegedi műhely már az 1960-as években megpróbálkozott. Először a megoldásra alkalmasabb ún. Veszprém megyei tipussal /lásd a szerzőtől: Zászlók restaurálásáról. Veszprémi Múzeumok Közleményei 10/1971. 457-467./, majd az 1970-es évek óta azokkal, amelyeknél a festett képeket nem lehet kiemelni a zászló textil-lapjából. Éppen ezért itt már a textil- és festőrestaurátornak szorosan együtt kell működnie. Az együttműködés során a festett felületek helyreállitását Szűcs Árpád végezte. A szegedi, 19. századi céhzászlók restaurálási eljárásának megválasztása nehéz döntés elé állitotta a muzeológust és restaurátort egyaránt. Ez a zászló-tipus egylapos és mindkét oldalán festményekkel, gazdag leveles indázattal diszitett. A zászlók egyetlen lapját selyemdamasztból szabták. A damaszt mintázata általánosan elterjedt lehetett, az ez időtájt készültek különböző szinben ugyan, de evvel a mustrával találhatók szinte országszerte. A damasztok állapotára jellemző, hogy igen rossz megtartásúak, a szövet vékony láncfonalai eltöredeztek és porszerűen kihullottak, majd a szabadon maradt vastagabb vetülékek nagyreszére is ez a sors várt. Mindez feltételezhetően két dologgal magyarázható: részben a gyengébb kikészítésű fonalakkal, részben a festésükhöz használt színezékkel. Csak ezután számolhatunk olyan tényezőkkel, mint a hosszú használat, a napfény, az eső, a szél, a rúdra csavarás, hi-