Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: A gerinctelen állatok természetvédelméről

kitja. /Dermy 1967, Schwerdtfegér 1941, 1957, Scsegolev 1949/ Szűkebb szakterületemnél, a Cerambycidáknál maradva

; az abiotikus tényezők közül petéknél a légnedvesség és a hőmérséklet a döntő /Klausnitzer és Saner 1978/, a lárváknál az életmódtól függően a fa nedvességtartalma /Bálint 1957, Győrfi 1957/ vagy az edafikus viszonyok. A kérdés biotikus összetevőit vizsgálva a korrumpenseknél alapvető fontosságú a megfelelő korú és fiziológiai állapotú tápnövény jelenléte. /Andrewartha 1956, Dermy 1972, Thompson 1956/ A tápnövény részben, primer energiaforrásként hasznosul, részben mint megelepedési és kifejlődési hely funkcionál. A táplálkozó szemaforontok ugyanis csak bizonyos fajonként változó inhibitor /növényi gátló anyag/ szint alatt képesek megélni. /fJermy 1972/ Az imágók nőivarú egyedei petézéskor igyekeznek megkeresni ezeket a számukra optimális helyeket. Monofág és a stenök oligofág fajok esetében a tápnövénynek mindenképpen egy adott küszöbérték felett kell lennie. Ezek imágói tápnövényük szórványos előfordulása mellett viszonylag csekély valószínűséggel jutnak el a kifejlődésükhöz leginkább megfelelő alanyhoz. Erre legnagyobb esélyük a monokultúrákban van. Talán példa az arányok érzékeltetésére az oligofág burgonyabogár /Leptinotar

sa decemlineat

a/ rohamos térnyerése. Az állat úgy vált rettegett kártevővé, hogy eredeti élőhelyén egyik /potenciális !/ tápnövényét termeszteni kezdték. Tágabban értelmezve ugyanezt mondhatjuk el az összes erdő- és mezőgazdasági károkat okozó rovarról. Valamennyi fejlődési stádiumot érinti /bár korántsem egyenlő mértékben/ természetes ellenségeik létszámszabályzó hatása. /Dermy 1967, Milne 1957/ Mind a biotikus, mind az abiotikus feltételek huzamosabb idejű kedvezőtlen alakulása pesszimumfaktort jelent-