Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: A gerinctelen állatok természetvédelméről

het . Több együttesen ható negatív tényező zárt vagy zárt jellegű populációkban 100 ^-os mortalitáshoz vezethet. Éppen ezért hirtelen bekövetkező nagymértékű egyedszám csökkenéseknél mindig számolni kell az általában legstenokebb lárvastádium mellett a peték tömeges pusztulásával is Tulajdonképp az autocid védekezés módszere szintén az élet képes peteszám csökkentésén alapul. 1975-ben a Szeged-körtöltés melletti erdősávban egy korhadt, alig másfél méteres Populus törzsben 78 db különböző korú Megopis scabricornis lárvát találtam. Nyilvánvaló volt; ezek jelentős része a rendelkezésre álló táplálék szűkössége folytan sohasem fog kifejlődni. A Tisza es a Ma ros folyók hullámterein Salix alba /és talán Populus fajok ban is/ rözsében fejlődik a Molorchus saücicola nevű cincér. Virágot nem látogat, fényre nem repül, úgyhogy gyűjtése "eredeti biotópjában" gyakorlatilag lehetetlen. Az ár védelmi rózserakásokban azonban a többi itt élő Cerambycidához nasonlóan számuk az idő függvényében egy darabig kommulálódik. 4-5 éves "kintfele

jtett rakások mellett a fő rajzási periódusban minden túlzás nélkül májusban ezerszóm foghatók. Majd mindegyik 5 mm-nél nem vastagabb még kérges ágvégben felleltem, fiatalabb-idösebb lárváit, rágásképét Természetesen a vékony vesszőcskék fo.gyása az állat ritkulásával jár. A példákat még lehetne sorolni, de az már a fentiekből is kitűnik, hogy a fában fejlődő rovarok /xilofág korrumpensek/ peterakásánál a fajon belüli konkurrenciának nincs lényeges szerepe. A szabadon fejlődő korrumpenseknél sem olyan kiélezett, mint a többi /Obstans, sustinens, intercalaris/ csoportban. A fajon belüli harc a cincérek lárvastádiumában a leg élesebb. /Talán épp azért, mert a peterakásnál nincs/. Kineveléskor, ha nem különitjük el rendesen őket, bizony a lárvák gyakran összerágják egymást.