Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: A gerinctelen állatok természetvédelméről

az élőhelyet /biotop/ védeni. . Nézzük meg, mi indokolja ezt. A gerinces állatok szaporodási potenciálja nagyságrenddel kisebb a gerinctelen állatokénál. /Sedlag 1982/ Eltérőek az egyed fejlődése során fellépő legstenőkebb /legérzékenyebb/ stádiumok és mások az utódok felnevelésével kapcsolatos automatizmusok. Nem elhanyagolható az a tényező sem, hogy a hazánkban élő gerincesek előfordulásai, szokásai jórészt ismertek. Gerinctelen faunánkban viszont még mindig sok a fehér folt, a terra incognita. Másképp fogalmazva: mig a szigorúan védett madarak fészkelőhelyeit és az emlősök kotorékait védenünk kell, addig a védetté nyilvánitott rovarok lelőhelyeit, ökológiai igényeit először meg kellene ismerni, hogy védeni lehessen azokat. A probléma elemzését célszerű a szaporodással kezdeni. A rovarok vagy petével szaporodnak, vagy elevenszülők. Az elevenszülők a parthenogenezis és a mobilabb nemzedékváltás következtében az esetek túlnyomó többségében nagyobb szaporodási indexet mutatnak. Sedlag/1932/ tájékoztató adatokat közöl több rovar várható peteszámáról. Eszerint a májusi cserebogár /Melolontha meiolontna/ 60-80, a szuk /Scolytidae/ 20-40, a szalonnaDogár /Dermestes lardarius/100-220, a keleti cserebogár /Blattá orientális/ 200-350 petét rak. Érdekes összehasonlításra nyílik lehetőség. A Magyarországon rendkívül ritka ácscincér /Ergates faber/ peteszáma 275, a szintén gyérülő diófacincéré /Megopis scabricornis/ 110230. /Klausnitzer és Sander 1978/ Úgy tűnik, a túlszaporodást és a szórványossá válást egyedül a peték mennyiségével nem lenét magvarázni. Ez összefügg azzal az általános érvényű szabállyal, hogy a biotikus potenciál sohasem realizálódik teljeseri. /Chappmann 1931/ A peték és a belőlük kikelő lárvák további sorsát abiotikus és biotikus tényezők bonyolult kölcsönhatása ala-